Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Selyemzsinórt küldtek Kurz kancellárnak

A német “köztévé” osztrák ügyekben jártas “humoristája” kiadta a politikai kilövési engedélyt Sebastian Kurz kancellárra. Érdemes figyelni rá, ugyanis az Ibiza-botrányt is ő “jelezte előre”.

“Bezzeg Ausztria!” — halljuk a magyar ellenzéktől folyton. Aki megnézte Jan Böhmermann “humorista” vádiratát műsorát, azt gondolná, Ausztria egy banánköztársaság. Nézzük a vádpontokat!

Ehhez kevés lesz az "információ menedzsment”.

Már az Ibiza-botrány is krimibe illő ügy volt. Egy magát orosz oligarcha unokahúgának kiadó szőke modell elcsavarta a Szabadságpárt (FPÖ) akkori vezetőinek fejét, így Ibizán egy villában kötöttek ki, ahol laza körülmények között tárgyaltak befektetési lehetőségekről és ezek politikai hozadékáról. A beszélgetésről rejtett kamerás felvétel készült, amit pont az EP-választás előtt szivárogtatott ki a független-objektív német sajtó. Alig egy hónappal korábban Böhmermann egy díjátadón már a videó tartalmát pedzegette, bár célzásait akkor csak kevesen értették.

Az Ibiza-videó első körben elhozta az FPÖ és akkori vezetőjének, HC Strachénak a bukását. Félmillió FPÖ-szavazó vándorolt akkor a bevándorlás ellenes politika folytatását ígérő Kurz Néppártjához (ÖVP), így egy átmeneti időszak után ismét Sebastian Kurz alakíthatott kormányt. A ZDF “szatirikus műsorából” most azt tudhattuk meg, hogy Strache Ibizán vázolt politikai programját Kurz 1:1 megvalósította.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Valaki hiányzik

Nem csak az a baj az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekkel, hogy „részérdekeket képviselnek”. Nem is csak az, hogy az „O1G” elszántan ostoba szólamán kívül vajmi kevés a muníciójuk, habár ez mind igaz.

Mégis az a nagyobb baj velük, hogy éppen olyanok, amilyenek.

Harsányságuk korántsem magabiztosság, merő hangerő csupán, s még ezt az egyetlen szólamukat se tudják egyénien cizellálni. Gyűlölni se tudnak igazán színesen. Hajaznak egymásra, noha fenemód különbözni akarnának, de ettől aztán még inkább hasonlítanak.

Egyszóval az a baj, hogy semmilyenek.

Két szóval: nem Valakik.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

EU-s? Szivárványos? Székely és magyar!

Mutasd meg a zászlódat, és megmondom, ki vagy! Egyáltalán nem véletlen, hogy a közelmúltban az árpádsávos és a székely zászló tudott csak alulról induló karriert befutni. Az uniós és a szivárványos zászló köré nálunk nem épült se széles kultusz, se népes mozgalom. A mesterséges ugyanis sosincs olyan jó, mint az őshonos.

A nyári uborkaszezonban végül hozzánk is eljutott a nyugaton dúló kultúrharc. Igaz, szokás szerint csak a pop-up bicikli utakkal teletűzdelt körúton belülre, pontosabban néhány ellenzéki városháza homlokzatára. A kedélyeket most éppen a progresszió aktuális jelképének tartott szivárványos zászló borzolja, amit pár ellenzéki polgármester helyezett ki.

A jelképválasztással ellenzékünk le van maradva egy brosúrával a neokommunista kultúrharc élcsapatától, náluk ugyanis a jellemzően privilegizált fehér homoszexuális férfiak által lengetett zászló már a kirekesztés jele. Akinek van gusztusa ideje itt elmélyedhet a különböző szexuális kisebbségek közötti kirekesztések komplex világában.

Az egész elsikkadt volna, ha a magukat hazafiaknak nevező focidrukkerek és az általuk keltett hullámon egy radikális politikus le nem szedik a zászlókat. Ha nincsen a habverés, a zászlók idegen testek maradtak volna a város életében, amiről a legtöbben azt sem tudják, mit jelképeznek.

A homoszexualitás propagálása nálunk nem igazán működik, a mi népünk a szexualitást ugyanis magánügynek tekinti, ami nem az utcára, hanem az otthon négy fala közé való. Ezért is szánalmas a nyugati diplomaták és multi cégek erőlködése, akiknek “munkaköri kötelességből” kötelező szolidaritani a Pride-on, és jó érzés tudni, hogy a magyar diplomácia külföldön kimarad ebből a polkorrekt őrületből.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

A katedra rangja

A ragály lehetőséget adott mindenkinek, hogy elmeélét a várható következményeken fenje borotvaélesre.

Vannak, akiknek a mindennapi elfoglaltságához tartozik, hogy ne a meglévő dolgokon, hanem a lehetséges jövőn törjék a fejüket. Az ilyen embereket valaha jósoknak hívták, és igen sokan vették igénybe a szolgáltatásaikat. Nem volt ez azonban igazából biztonságos szakma. A királyok, császárok és egyéb főrangúak ugyanis nehezen viselték el, ha a kedvezőnek tűnő jóslat nem vált be és ilyenkor bizony még a jós testi épsége is veszélybe került.

Van aztán a jósoknak egy másik fajtája is, azok, akik biztosra mennek. Ilyen volt például egy francia jövendőmondó, Jacques Millard, aki 1937-re földrengést jósolt Besançon városába. Az emberek, ezt olvasván, rohantak a biztosítókhoz és biztosításokat kötöttek nyakló nélkül. A földrengés azonban elmaradt, a biztosítótársaságok hatalmas hasznot kaszáltak. Később kiderült, hogy a jóst ők fizették. A dolog tanulsága: nem árt, ha a jós személyét, kapcsolatait feltárjuk, mielőtt hallgatnánk rá.