Idestova tíz éve alakult az utódpárt utódpártja, a Demokratikus Koalíció (DK), amely a korábbi MSZP és SZDSZ használható részeit és szavazóbázisát sikeresen integrálta. A siker nem hullott a baloldal bukásához 2006-os tevékenységével jelentősen hozzájáruló Gyurcsány Ferenc ölébe. Ha kidobták az ajtón, visszamászott az ablakon. Másokkal ellentétben ő elvégezte a szükséges politikai munkát, igaz, mindig kiszámíthatóan és a tankönyv szerint haladt.

Mi a sikerük titka? A Underwood Gyurcsány házaspár és pártjuk, a DK kommunikációja a faékhez hasonlóan egyszerű: ha Orbán Viktor van a kék sarokban, mindig ők akarnak lenni a vörösben. A többi ellenzéki párt onnantól már csak hozzájuk tudja mondandóját viszonyítani.

Az ambiciózus Gyurcsány már a millennium idején is kétpártrendszerben gondolkodott, akkor az MSZP-ből akarta a Fidesz váltópártját létrehozni. Ehhez szép fokozatosan átvette az SZDSZ fő témáit (és szavazóit). Akkor ez még nem sikerült teljesen, a “trükkök százaival” megnyert 2006-os választás és az őszödi beszéd kiszivárgása utáni események után meg pláne nem. Újra kellett mindent kezdeni, ezért alapította meg saját oligarcha pártját. Talán 2013/14-ben volt az utolsó alkalom, hogy az ellenzéki pártok megállítsák a DK-t. Az akkori két stratégiát azért érdemes feleleveníteni, mivel most is ezekkel próbálkoznak.

Ki irányít?

Demokráciáról beszélve sokszor elfelejtjük, hogy az önmagában nem jelent szabadságot, jogállamiságot, nem jelenti az emberi jogok védelmét. Hajlamosak vagyunk a demokráciát összemosni ezekkel a fogalmakkal, pedig a demokrácia valójában mindössze egy eljárást, egy procedúrát jelöl, azt a módot, ahogyan egy közösség meghozza a döntéseit. A demokrácia tehát nem maga a tartalom, csak a forma.

Az, hogy milyen tartalommal telik meg a demokratikus eljárás, attól függ, hogy kik vesznek részt benne. Ha pedig egy terület, egy ország lakossága etnikai és kulturális értelemben jelentősen átalakul, akkor ugyanaz a demokrácia egészen más eredményekhez, más tartalomhoz vezethet.