Lánczi Tamás
politológus
A polgári elégedetlenség korábbi tüze már csak halványan pislákol: a ma reggeli pedagógussztrájk nem jutott túl a Nagykörút határain.
(Demonstrálók a Teleki Blanka Gimnázium előtt.)
Amikor már a balliberális orgánumok is sikertelennek minősítik Pukliék és Gallóné mai demonstrációját, az egyet jelent azzal, hogy senkit sem érdekelt. A reggeli munkabeszüntetésnek ugyanis sikerült alulmúlnia a korábbi, a pedagógusok mindössze 2%-át megmozgató sztrájkot is. Mindez az Index tálalásában így hangzik: Öt ok, ami miatt csendesebb lett a tanári tiltakozás. Ami persze nagyjából olyan eufemizmus, mintha a Charlie Hebdo merényletről szóló cikknek azt a címet adták volna, hogy „Nem indul zökkenőmentesen a nap a francia vicclapnál”.
Lánczi Tamás
politológus
Valószínűleg már ez is erős túlbecslése a ma reggeli sztrájkban résztvevő pedagógusok arányának.
A ma 8:00-tól 9:00-ig tartó „polgári engedetlenségről” a balliberális sajtó hangzatos szalagcímekkel számolt be. A cikkeket olvasva az embernek az a benyomása támad, hogy Magyarországon egy órára megállt az élet. Ha azonban a Soros-média beszámolóinál árnyaltabb képet szeretnénk kapni a reggeli akció „jelentőségéről” akkor vessünk egy pillantást a tényekre:
Kiszelly Zoltán
politológus
Milla, “bohócforradalom”, “Százezren az internetadó ellen”, “60 ezren a MAGÁN nyugdíjukért”, “Rendszerbontó népszavazás” – emlékszik még valaki ezekre a komoly elánnal induló, egy-egy eseményen akár nagy tömeget is megmozgató “civil” mozgalmakra? Ha azt hittük, kétszer, vagy többször nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, akkor tévedtünk. Vajon a “tanárlázadás” is elődjei sorsára fog jutni? A nagy indulótömeg idővel lemorzsolódik, és marad egy-két politikai űrhajós, akik az ellenzéki univerzumban állnak pályára.
(Pukli István a Teleki Blanka Gimnázium kapujában.)
Többen látnak hasonlóságot a mostani és a korábbi kormánybuktatónak induló, tiltakozó mozgalmak között. Kézenfekvő kifutás a politikai párttá válás, ám meg nem értett géniuszból ellenzéki politikai pártocskából jelenleg túlkínálat van. Legjobb példa erre Kónya Péter sokadik szervezete, az SZKP, a “Szolidaritás a Köztársaságért Párt”.
A köznevelés 2010 utáni átalakítása a magyar oktatás 1990 óta mélyülő problémáit a gyökerénél fogva orvosolja.
(Pedagógustüntetés március 15-én.)
A McKinsey tanácsadó cég 2007-es korszakalkotó tanulmányában rámutatott, hogy összesen három tényezőn múlik egy oktatási rendszer sikere. Az első és legfontosabb, hogy tanáraink mennyire tehetségesek. A második, hogy ha már tehetségesek, rendelkeznek-e olyan tanítási módszerekkel, amelyekkel le tudják kötni a diákok figyelmét. A harmadik kiemelkedően fontos szempont, hogy az oktatási rendszer képes legyen a családi háttérből adódó egyenlőtlenségeket mérsékelni. Vagyis hogy a budai jólétbe és az ózdi nyomorba beleszületett gyerek sorsa ne pecsételődjön meg már születésének pillanatában. Mindezek tükrében vegyük górcső alá a magyar köznevelési rendszer állapotát és a 2013 utáni, jelenleg hevesen vitatott reformokat.
