A minimálbér annyira fontos mutató, hogy kettő is van belőle: a minimálbér (167 400) és a garantált bérminimum (219 000). Előbbi a teljes munkaidőben fizetendő legkisebb bér, utóbbi a legalább középfokú végzettségűeknek járó legkisebb fizetés.

A bal- és jobboldal közötti számos különbség közül az egyik legfontosabb a gazdaságpolitikában van. A hazai baloldal globalista, a spekulánsok, multicégek és bankok érdekét nézi. A polgári kormány ezzel szemben patrióta, vagyis a magyar vállalatokat, kkv-szektort és a középosztályt támogatja. A baloldal a szegényekre hivatkozva sanyargatja a középosztályt és segélyeket osztogat. A jobboldal ezzel szemben adót csökkent és egy olyan befektetési környezetet teremt, amelyben a növekedés eredménye lecsorog.

Ezt hívjuk munkaalapú társdalomnak, amely arra a meggyőződésre épül, hogy “Ha munka van, minden van!” A munkanélküliséghez képest a közmunka, a közmunkához képest a versenyszféra jelent alternatívát. Ez a jövedelmekben is megjelenik, ez a terelő hatás érvényesült a járvány előtt, amikor Magyarország elérte a teljes foglalkoztatást és egyenesen munkaerőhiány lépett fel. Mindenki egyet előre léphetett.

Az alábbi képre kattintva megtekinthető a Századvég Gazdaságkutató videója a minimál alakulásáról: 

Miközben gurul a rubel és a jüan, a vezető nyugati politikusok morális prédikációkat tartanak és látszatintézkedéseket hoznak. Az USA is szívesen vásárol orosz olajat, ám Biden elnök “legyilkosozta” orosz kollégáját. Miközben a média beszólása célját találgatja, tavaly az orosz részesedés már 7 százalék volt az amerikai olajbehozatalban, ami várhatóan tovább fog nőni, az uráli olaj ugyanis kiváltja a hasonló tulajdonságokkal rendelkező, embargó alatt álló venezuelait, így az amerikai olajfinomítókat nem kell drágán és időigényesen más fajtákra átállítani.

Sőt, ahogy amerikai cégek akár még gáz- és energiaipari beruházásokat is eszközölnek Oroszországban amit az amerikai szankciótörvények más országoknak tiltanak, úgy a német gazdaság is szívesen üzletel Kínával. Főként a német autóipar vált az európai — és nemsokára az amerikai — klímahisztéria áldozatává, így jól jön, ha immáron tízből négy német autót a kevéssé finnyás Közép Birodalmában adnak el.

Hallgatom a jobb sorsra érdemes ellenzéki közgazdászt a rádióban, aki azt magyarázza, hogy miért rossz ötlet a 25 évnél fiatalabbak tervezett SZJA-mentessége. Mint cseppben a tenger, úgy összpontosul érvelésében az ellenzék korlátozott szemléletmódja, ami mindenben csak a rosszat látja.

A 13. havi nyugdíj fokozatos visszavezetése és a nemzetgazdaság jó teljesítménye esetén fizetett nyugdíjprémium, valamint a családok támogatása mellett azoknak a fiataloknak az élethelyzetén is akart a kormány javítani, akik még a családalapítás előtt állnak.

A fiatalok adómentessége ezért sem külön kampányfogás, hanem a jobboldali patrióta gazdaságpolitika egyenes következménye. Ahogy eleink a monarchia idején sem a munkát, hanem a fogyasztást adóztatták, úgy a hangsúly napjainkban is az ÁFA-n van. Jól érzékelteti a nagyságrendet, hogy a legenda szerint az I. világháború előtti német flottát az alkohol adójából finanszírozták.

Aki többet dolgozik, annak legyen több jövedelme! — adózott jövedelme, tesszük hozzá. Az SZJA-mentesség, mint a családi adókedvezmény is, az átlagkereset, vagyis a minimálbérnél magasabb jövedelem esetén fejti ki áldásos hatását. Ezzel a fiatalok maguk fogják követelni, hogy munkás éveik ne a megoldjuk okosba’ sundám-bundám megoldással, hanem rendes fizetésért bejelentett főállással kezdődjön. Ettől (is) joggal várhatjuk a gazdaság további fehéredését.

A minimálbér és boríték helyetti rendes fizetés akkor fog elterjedni, ha a fiatalok kitermelik annak költségét. Itt fizetődik ki a duális szakképzésre való áttérés, illetve a tanulást és munkát középpontba helyező politika, amit annyit támadtak.

Könnyebb lesz nekik.