2010 őszén Gyurcsány az MSZP-n belül platformot alapított, amely egy újabb színt jelentett az akkor több év után először alaposan tönkrevert szocialistákon belül, a célja az volt, hogy Orbán-ellenes népfrontot alakítson a pártjából. Magyarul, minden Fidesz-ellenes balos politikust be akart fogadni a szocik közé, akik ehhez azonban már nem vágtak olyan kedves, mosolygós arcot. Gyurcsány tulajdonképpen azokkal a volt SZDSZ-esekkel is színesítette volna akkori pártját, akiknek segítségével 2004 után szisztematikusan tönkreverte meggyengítette saját szervezetét. 2011-ben aztán platformjával ki is lépett az MSZP-ből és útnak indította a Demokratikus Koalíciót. Azóta is harcol a szocialistákkal, néhány csatát meg is nyert velük szemben, de a most elért 5 százalékos eredményével - amivel önálló frakciót alakíthat a parlamentben - még mindig az MSZP-hez képest is egy jelentéktelen pártocskának nevezhető.

(Vona Gábor a Magyar Gárda megszüntetése elleni tüntetésen 2009-ben.) 

Sokakat váratlanul ért Vona Gábor bejelentése, hogy megvétózza a Jobbik három népszerű alelnökének – Apáti István, Novák Előd és Szávay István – újraválasztását a következő tisztújító kongresszuson. „Elindulhatnak, de nem lesznek alelnökök” – fogalmazott a pártelnök. A bejelentés hatására megindultak a találgatások arról, hogy vajon milyen indokok állhatnak a barátságtalan gesztus hátterében. Az ügy hamar „radikálisok kontra mérsékeltek” színezetet kapott, a pártelnök lépését sokan a Jobbikon belüli radikális irányzat képviselőivel szembeni leszámolásként értelmezték.