Galló Béla
Galló Béla politológus

Spóra, teli önbizalommal

Sporadikusan szaporodnak a megélhetési ellenzék szereplői: kívülről keményen szponzorálják őket, de ez jottányit sem javít politikai impotenciájukon.

Világcsúcs, hogy jó ideje egy trágárságon kívül semmi sem jut az eszükbe, pontosabban az O1G-ét sem ők találták ki, szívósan visszhangozzák csupán - szívósan visszhangtalanul. Próbálták már együtt, félig együtt, avagy külön-külön: se így, se úgy nem jutottak ötről a hatra. Mert ehhez azért mondani is kellene valamit.  

Vona Gábor most mégis egy sokadik spórát hozna létre, habár „Dunát lehetne rekeszteni az újabb és újabb ellenzéki pártokkal”, ezt ő is látja, tudja. És mégis színre lépnek, merthogy hiába a sok párt, őket egyik sem képviseli, a nagy nyüzsi ellenére szegények árvák. Vona verbálisan persze oké: mellőzné a törzsi viszályokat (helyes), ügyekre koncentrálna (helyes), teremtő energiákat keresne (helyes). Csupa jó szándék, csupa támogatást érdemlő cél. Ráadásul szigorúan „a reformkoriság szemlélete mentén” működtetnék új alakzatukat, a Második Reformkor pártját.    

Akkor mi a baj? Mi hibádzik?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Ahány nap, annyi új balliberális párt

Mesterházy Attila, Márki-Zay Péter, Jakab Péter és most Vona Gábor. A baloldali parlamenti törpepártok agóniáját látva egymás után alakítanak szebb napokat látott politikusok “saját” pártot. A modell adott: addig kell a közösségi médiában like-okat vadászni, tv-stúdiókban okoskodni és “közvélemény-kutatásokat megnyerni”, ameddig be nem kerülnek a Gyurcsány Ferenc által gondozott “Elnökök Signal-csoportba" és nem tudnak a következő ciklusra egy jó alkut kötni. Mivel a balliberális torta mérete adott, a szemünk láttára osztják azt újra.

A dollárbaloldal hat pártja tavaly nem engedte maga mellé és parlamenti frakcióhoz jutni a “hetedik” pártot, amely felszívhatta volna a velük és a kormánnyal elégedetlen szavazókat, ezért most egy valós pártcunami zúdul rájuk. Nem alakulna ennyi új balliberális formáció, ha a pártalapítók nem éreznének egy erős ellenzékváltó hangulatot. Az országgyűlési baloldal törpepártjai ugyanis a szemünk láttára járják haláltáncukat: az MSZP januári javaslatát, miszerint a hivatalban lévő polgármesterek automatikusan — azaz előválasztás és/vagy háttéralkuk nélkül — indulhassanak újra, a többi párt meg sem hallgatta. A közös EP-listára vonatkozó javaslatukra sem reagált senki. A Párbeszéd által rendelt “kutatás” pedig, amellyel annak az LMP-nek könyörögtek Jávor Benedek újbóli EP-mandátumáért, amelyet korábban elárultak, leginkább a tragikomédia kategóriájába tartozik.

A Jobbik, LMP, MSZP és a Párbeszéd a legtöbb kutatás szerint már nem jutna parlamenti mandátumhoz, így a 2024 júniusi EP-választás sok újrakezdő politikus fantáziáját mozgatja meg. Jogosan, mondhatjuk, mivel a Jobbik és az LMP 2009-es, vagy a Momentum 2019-es EP-szereplése jó ugródeszka volt későbbi Országgyűlésbe jutásukhoz.