Igaza van Antalóczy Attila barátomnak, egykori országgyűlési képviselőnek, túlságosan perszonálisan elemezzük a politikát. Kevesebb figyelem jut a folyamatokra, struktúrákra, és éppen most, amikor pedig szerte a világon – tisztelet a kivételeknek – szinte eltűnnek a politikai személyiségek. Hiába pumpálja beléjük a levegőt a média, a lufik valahol mindig eresztenek. A struktúrák és a folyamatok viszont sokkal szívósabbak.
Így van ez a hírhedett, 15 éves őszödi beszéddel is, amely most is mérgezi még a levegőt. Gyurcsány sokat köszönhet ennek a beszédnek, ettől lett belőle igazán „valaki”, aki azóta is lassabban ereszt le, mint sok-sok „baloldali” kollégája. Kétségtelen politikai szívóssága azonban sokkalta többet fejez ki annál, mint amilyen a figurája.
A beszéd az MSZP története nélkül csupán felszínesen érthető.
Idézzük fel a Tó-retró blog segítségével az üdülő történetét!
„A II. Világháború után a Rákosi féle pártvezetés is szemet vetett a jól felszerelt, viszonylag épen maradt üdülőre. Így azután 1951-ben a már birtokolt főépülethez közel eső villák közül 50-et kisajátítottak, a környező földterületekkel együtt. Az egykori tulajdonosok pedig kisebb-nagyobb telkeket kaptak a szomszédos Szemesen kárpótlásként. A kor viszonyait jól mutatja, hogy a visszaemlékezések szerint a villák egykori tulajdonosai még a 60-as évek elején is kaptak villany és gázszámlákat, holott akkor már 10 éve a párt és a mindenkori minisztertanács használta az ingatlanokat. (…)
A magas kerítésekkel körülvett, külvilágtól teljesen elzárt üdülőhöz saját vitorlás is tartozott, amelyet bejelentkezés alapján vehettek igénybe a legegyenlőbb elvtársak. Az komplexum része volt mindezeken felül egy saját bölcsőde, óvoda és tiniközpont is, ahol a miniszterek csemetéire vigyáztak mindaddig, amíg a szülők pihentek.”
De nem ez volt az egyetlen partszakasz, amit kisajátítottak. Volt nagyobb is, hiszen az igazán menő komcsik Aligára mentek üdülni. Itt sétálgatott a mai MSZP-s, DK-s és Momentumos pártvezetők szüleinek, nagyszüleinek jórésze. Azt a területet is jogos tulajdonosaiktól zabrálták el. És akkor még nem beszéltünk a tíz évvel ezelőtti sukorói telekcseréről, ahol Gyurcsányék egy 70 hektáros velencei-tavi állami telket próbáltak átjátszani egy izraeli befektetőnek, hogy ott kaszinóvárost építsen.
Talpnyaloncai potenciális píár dobást láttak a beszédben, pozitívat persze, ami után a vak is láthatja, mekkora formátumot küldött a baloldal s az ország élére a Rózsadomb.
Fel akarták mérni a hatást, tágabb körben ezért szondáztatták meg a felvételt. Mérsékelten okos fejükkel arra már nem számítottak, hogy onnan esetleg még szélesebb körökbe juthat el a whisky gőzös szózat – a tágabb körök jól kalkulálható szokása szerint. Innentől kezdve az őszödi beszéd közéleti „közkincs” lett, ma is az, és messze még a centenáriuma.
"Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz."