Galló Béla
Galló Béla politológus

Jobb ma egy diktátor, mint holnap egy kalifa

Többek közt az a baj a migráns-ügyekkel, hogy a politikai megszólalásokban túlteng az értékvallomás, túl sok a vélemény, de meglepően kevés bennük a realista politikai akarat.

Pedig a politikai migráció oka reálisan felszámolható. „Mindössze” nagyhatalmi egyeztetés, ésszerű konszenzus kellene hozzá, történetesen az, hogy az USA és Oroszország értsenek egyet abban: az Iszlám Állam megfékezése jóval fontosabb annál, mint hogy melyikük utálja, illetve szereti a szíriai diktátort, Aszadot. Nélkülük Észak-Afrikában és a Közel-Keleten aligha lehet stabilizálni a helyzetet, de ha mindketten akarják, akkor igen. Máris megszűnne a politikai migráció akut kiváltó oka, a szíriaiak többsége pedig valószínűleg visszatérne hazájába. Nem lehet olyan fene nagy öröm, gyerekeket, felesége(ke)t összepakolni, minden ingóságot pénzzé téve, útra kelni.


Kerry Szocsiban. Oroszok a karantén kijáratánál. Kínaiak a spájzban.

Mit jelent ez Magyarország számára?

Nem közismert tény, de 2010 után nem csak Magyarország hirdetett „keleti nyitást”, hanem a nálunk világpolitikai kérdésekben lényegesen fontosabb Egyesült Államok is.  Hillary Clinton 2011-ben a Foreign Policy szakfolyóiratban megjelent tanulmányának címe Americas Pacific Century, ami költőien kétértelmű: Amerika csendes óceáni évszázadaként és Amerika békés évszázadaként is értelmezhető, és amely szerint a 21. század az USA számára a csendes óceáni térségről fog szólni. Amerika „keleti nyitása” révén a kínaiak úgy érezték, hogy Amerika a felségvizeikre manőverez, ezért meghirdették a „nyugati nyitást” és 2013-tól egyre fokozottabban az USA hagyományos szövetségesei felé, az európai országok felé fordultak.


Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

Felszabadítás elnapolva?

Mindenki erősen figyeljen, mert az elkövetkezendő hetekben minden bizonnyal érdekes kanyarokat fog venni az a politikai narratíva, amely eddig tematizálta a közéletet.

Erre gondolunk. 

Semmi sincs kőbe vésve (épp erről szól a történetünk), de már maga a felvetés, és főleg annak értelmezése is érdekes. Ilyesmikre tippelhetnénk:

„Az amerikai külpolitika nagyon bölcsen döntött: az amúgy is orosz többségű Krím nem érné meg a háborút. Ez a különalku az Egyesült Államok és Putyin Oroszországa között az amerikai politikai realitásérzéket dicséri. Well done, Mr. Secretary of State!”

Persze, nem lesz ilyen. Pontosabban: nem így. A meglepettség első jelei viszont már láthatóak: „(…) egyre több jel mutat arra, hogy a nagyhatalmi politika felülírja a sokat hangoztatott elveket”.

Egyre.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

EU-szankciók meghosszabbítása: Héják lépéskényszerben

Egyre többen ellenzik a szankciókat. Az EU július helyett várhatóan decemberig hosszabbítana.

A március 19-i Európai Tanács ülésén a tagországok vezetői az EU Oroszország elleni gazdasági szankcióinak meghosszabbításáról döntenek. Ahogyan eddig, úgy Brüsszelben most sem bíznak semmit a véletlenre. A „hallgatás beleegyezés” elvét követve az Európai Bizottság (EB) javaslatát köröztetik a tagországok között, és amennyiben egyiküknek sincsen ellenvetése, úgy a szankciók várhatóan automatikusan további (minimum) 3 hónappal meghosszabbodnak.

Most mindenki azt latolgatja, hogy vajon megvétózza-e egy tagország a minden uniós országra nézve káros szankciók megújítását. Számos kormányfő és vezető politikus kritizálta már nyilvánosan a szankciókat, ám eddig még egyikük sem emelt vétót. Most leginkább az új görög kormányra figyel mindenki, hogy vajon Athén a trojkával szembeni küzdelmében él-e vétójogával?