A júliusi NATO-csúcstalálkozóig tartó két hónap sok mindent eldönt. A jelek szerint Ukrajna ellentámadása nem egy nagy látványos, hanem több közepes és kisebb támadást jelent, így kérdés, hogy az ukránoknak államuk mekkora területét sikerül visszafoglalni addig, amíg a front ismét meg nem szilárdul. Az ukrán ellentámadás eredményességétől és Oroszország katonai képességeitől függ, hogy az ukrán “tavaszi” offenzíva után lesz-e orosz "nyári” offenzíva?

A két hadviselő fél sokat tanult az elmúlt bő egy évben. Ukrajna nyugati pénzen és hathatós katonai segítséggel továbbra is a minőségi fölény megtartásával tartja magát, míg Oroszország továbbra is a mennyiségi fölényben és a felőrlő hadviselésben bízik. A számok ismertek, az oroszok tovább bírják szusszal, így a labda az ukrán térfélen pattog. Ha az ellentámadásban az immáron harmadik ukrán hadsereg is felőrlődik kérdés, hogy a Nyugat hajlandó és képes-e egy negyediket is finanszírozni és felszerelni, illetve Ukrajna képes-e újabb ötven-százezer katonát mozgósítani, ha már a mostani támadáshoz is az utcáról (kényszersorozással) fogdosták össze az embereket?

A béke pártján

Az amerikaiak persze már a moszkvai találkozó után néhány nappal arról írtak, hogy Putyin „megalázta” Hszi Csin-pinget, de legalábbis lépre csalta, Kína ezért folyamodhatott további látványos lépésekhez. Erre azonban ne vegyünk mérget, ez inkább csak afféle washingtoni „wishful thinking”. Remélik, jól időzített találgatásokkal, pláne csúsztatásokkal hátha éket lehet verni Peking és Moszkva közé, nem kerül semmibe, a papír, mint tudjuk, sok mindent elbír.

Bidenék emellett még gyorsan egy saját „béketervvel” is előálltak, nehogy lemaradjanak a Kínával folytatott globális békeharc-versenyben. Csakhogy a tervükben foglalt három pont, összesítve nem egyéb, mint egy Putyinnak szegezett ultimátum, ami a kiszámíthatatlan jövő ködébe utalja a fegyvernyugvást.  S egyben pedig politikai csendőr pertu is. Az ukránok véreznek az oroszok miatt, de azt az amerikaiak döntik el, mikor és hogyan vethetnek véget a vérontásnak.

Ezt az ukránoknak „kedvezőtlen”, hogy ne mondjuk, véres mókuskereket lassíthatja le pár minapi hír, ami azt valószínűsíti, hogy a kínaiak jól átgondolták saját korábbi tervüket.

Az a generáció, amely nem tanul a történelemből arra ítéltetik, hogy újból átélje azt! – A bölcsesség a történelem tanulmányozására sarkall bennünket, hiszen a felhalmozott tudás átadása nemzedékről nemzedékre átalakul és csorbul. A fiatal nemzedékek egyébként is rendre lázadnak az előző generáció ellen, és a (mindenkori) korszellem sem kedvez a hagyományoknak. Ezért is mondhatjuk joggal, hogy ma a konzervatív gondolkodás a forradalmi, mivel az a múltra építve, annak tapasztalatait felhasználva alakítja a jelent és építi a jövőt.

Mit hoz az új esztendő? 

A nemzeti konzultáció a részvételi demokráciának egy olyan eszköze, amely egy téma mentén a társadalom széles körét szólítja meg és készteti vitára. Ez egy immáron hungarikumnak számító politikai intézmény.

Ez is mutatja, hogy országunk valódi demokrácia, hiába próbálja a globalista fősodor — például a korrupcióról elhíresült Európai Parlamentben, többségi szavazással — “választási autokrácia, hibrid rezsimnek” minősíttetni azt a Magyarországot, ahol a legfontosabb kérdésekről nemzeti konzultációkkal és népszavazásokkal dönthetnek az emberek. Ezzel leginkább arról próbálják elterelni a figyelmet, hogy a globalisták által uralt országokban nem kívánatos a valódi társadalmi vita, és inkább korlátozzák a közvetlen demokráciát.

Hungarikummá vált politikai intézmény.