Az ukrajnai háború katalizátorként gyorsít fel olyan folyamatokat, amelyek Európa és az EU globális gyengülését eredményezik, illetve a XXI. század USA és Kína között zajló, nagy konfliktusában mellékszereplővé degradálnák. Európa jövőjéről Macron francia elnöknek és Orbán Viktornak is konkrét elképzelése van, amelyek között — a mainstream média által sugallt ellentéttel szemben — nagy az átfedés. A fő különbség, hogy Macron egy francia politikai vezetés alatt álló, a németek által finanszírozott német-francia tandemet lát a központban, míg a magyar álláspont regionális szövetségek (ilyen lenne a V4 általában, jelenleg inkább egyes szakpolitikákban), illetve ad hoc koalíciók alkujában hisz az állam- és kormányfők Európai Tanácsában (EiT).

Elsőként vegyük sorra azokat a témákat, amelyekben egyetértés van: A legfontosabb a föderalizáció párti intézmények hatalmának korlátozása és a nemzetállamok szerepének megőrzése, aminek szimbolikus csatatere az Európai Parlament (EP) által szorgalmazott Spitzekandidat-rendszer alkalmazása a 2024-es uniós választáson. Pont Macron és Orbán akadályozta meg 2019-ben, hogy a választáson legerősebb pártcsalád listavezetője (Manfred Weber) automatikusan az Európai Bizottság (EB) következő elnökévé váljon. A döntő szó így most is az állam- és kormányfőké maradna.

Mindkét ország számít a nukleáris energiára, ezért kilenc másik tagországgal elérték, hogy az atomenergia is klíma semleges minősítést kapjon és bekerüljön az EU Taxanómiájába. Ez azért fontos, mert az átlagban 40 éves francia atomerőműveket a 43 milliárd eurós deficitet felhalmozó EDF-nek fel kellene újítani, vagy — immáron alacsony nyomású technológiával — újakat kéne építeni, és a brüsszeli “zöld” pecsét nélkül nehéz lenne hitelt kapni ehhez.

Közös pont az európai szuverenitás.

Az USA szerencsés ország. Kontinensnyi területét óceánok védik. Földjén szinte minden megtalálható, amire egy társadalomnak szüksége van, és bevándorló társadalma kellően vonzó ahhoz, hogy ne legyenek demográfiai problémái.

Amerika igazi szerencséjét a dollár hozta meg, ami sokáig (1971-ig) az aranyfedezetnek, majd a világkereskedelem, főleg az olaj zöldhasúban való elszámolásának köszönhette egyeduralmát. Amely ország kilógott a sorból, azt szankciókkal, “demokráciaexporttal”, vagy katonai beavatkozással sújtották, nem véletlenül tart fent az USA világszerte 750 támaszpontot 80 országban.

Az EU rossz irányba fejlődik, és jelenleg két nagy konfliktus feszíti. Észak és Dél között a “félkész terméknek” számító euró okoz feszültséget. A közös valuta a délieknek “túl erős”, húsz éve stagnál az életszínvonal és a termelés, a dolce vitát az északiak hitelei finanszírozzák, amit egyszer vissza kéne fizetni. Mivel a déliek nem hajlandók semmilyen megszorításra, marad a bankóprés. Az Európai Központi Bank már szinte az összes puskaporát ellőtte, így sokan folytatnák az EU által felvett hitelek sorát.

Az északi országok lakói a keleti bővítést kárhoztatják életszínvonaluk – szüleik és nagyszüleikhez képesti – romlásáért, és legszívesebben visszatérnének a tizenkettek, vagy tizenötök uniójához.

Kelet és nyugat között.

A miniszterelnök tusnádi beszédeit érdemes összefüggésükben vizsgálni, hiszen a számos aktuális hivatkozás mellett kirajzolódik egy geopolitikai magyarázó ív is, amihez a magyar politikának alkalmazkodnia kell. Jelen írásunkban ezt, a 2014-es, 2016-os és az idei beszédet összekötő geopolitikai ívet mutatjuk be.