Drága megboldogult Lénárd Laci barátunk, aki a Metal Hammer magyar változatával elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar rock- és metalrajongók tájékoztatása érdekében, rendelkezett egy idevágó mondással. „Eddig nem szerettem a Nickelbacket, de látva, kik fikázzák őket, rögtön megkedveltem.” Nos, amikor Daniel Freund zöldpárti EP-képviselő visongani kezdett a Twitteren, azaz az X-en, akkor már éreztem, nagyot fog menni Tucker Carlson Orbán Viktorral készített interjúja. Jelenleg 108 milliónál jár a videó! Fel tudjuk ezt fogni? Az Episode 20., azaz Carlson 20. anyaga a Twitteren (még nem áll a számra az X) olyan szédítő magasságokban jár, amit egyelőre csak a nyitó videója, és a Trumppal való anyaga überelt eddig. Igen, Tucker Carlson, a Foxtól elszabadult konzervatív, stílusosan vagabund, trumpista amerikai újságíró, aki a zakó és nyakkendő ellenére is kvázi rocksztár státuszban tevékenykedik, akkorát megy jelenleg a magyar miniszterelnökkel, hogy azt még Rogán robotjai se tudnák ilyen magasságokba repíteni. 108 millió, és csak tovább növekszik! Egy tízmilliós ország miniszterelnökével leült egy amerikai újságíró, és – bár gyűlölöm a kifejezést – felrobbant a Twitter, az internet, de még a bolygóközi rendszer is. Na, de vissza a Goodfriend utáni másik freundunkra, Danielre.

Dezse Balázs kollegánknál plasztikusabban nem fogom tudni leírni Freundot, aki személyesen látva őt az EP kantinjában egymás mellett ebédelve egy borzasztóan trógerül felöltözött, kitérdelt nadrágú, ápolatlan, mosdatlan politikust tapasztalt meg Danika személyében. Na, ez a figura most teljesen extázisba esett, hiszen nem elég az, hogy szerelmes a magyar miniszterelnökbe, és eddig sem telt el nap, hogy ne foglalkozott volna vele, most négy (!) tweetet szánt az interjúra. Volt benne poénkodás, miszerint hiába itta már meg a reggeli kávéját, megnézve a videót, máris fáj a feje. Aztán volt egy, ami már Elon Musk Twitter-tulajnak szólt, mert merészelte továbbosztani az interjút, és jót homofóbozhatott egyet Musk sérelmére. És még volt közte kettő, amit már lusta vagyok megnézni, annyira tipikus és szokásos putyinpincsizés Daniel Freundtól, hogy az már szóra sem érdemes.

A júliusi NATO-csúcstalálkozóig tartó két hónap sok mindent eldönt. A jelek szerint Ukrajna ellentámadása nem egy nagy látványos, hanem több közepes és kisebb támadást jelent, így kérdés, hogy az ukránoknak államuk mekkora területét sikerül visszafoglalni addig, amíg a front ismét meg nem szilárdul. Az ukrán ellentámadás eredményességétől és Oroszország katonai képességeitől függ, hogy az ukrán “tavaszi” offenzíva után lesz-e orosz "nyári” offenzíva?

A két hadviselő fél sokat tanult az elmúlt bő egy évben. Ukrajna nyugati pénzen és hathatós katonai segítséggel továbbra is a minőségi fölény megtartásával tartja magát, míg Oroszország továbbra is a mennyiségi fölényben és a felőrlő hadviselésben bízik. A számok ismertek, az oroszok tovább bírják szusszal, így a labda az ukrán térfélen pattog. Ha az ellentámadásban az immáron harmadik ukrán hadsereg is felőrlődik kérdés, hogy a Nyugat hajlandó és képes-e egy negyediket is finanszírozni és felszerelni, illetve Ukrajna képes-e újabb ötven-százezer katonát mozgósítani, ha már a mostani támadáshoz is az utcáról (kényszersorozással) fogdosták össze az embereket?

A béke pártján

A demográfiai alaphelyzet nem változott. Amennyiben nem lesz érdemi fordulat, a vén kontinensen 2100-ra ötvenmillióval kevesebben fognak élni, mint a millenniumkor. Az öregedő társadalmak problémáját a globalista elitek továbbra sem a magyar családtámogatási rendszer átvételével, hanem a tömeges bevándorlással próbálják orvosolni. Teszik ezt a 2015 óta eltelt már idestova majd’ tíz év tapasztalta ellenére: az akkor Európába beengedett egymillió migráns több mint fele azóta sem vált a befogadó társadalom produktív tagjává. Többségük szociális segélyen él, vagy minimálbérre bejelentett munkát végez.

Az agysebészek és rakétatudósok egyébként sem a woke lázban égő Észak-Amerikát, vagy Nyugat-Európát választják, hanem a XXI. század növekedési központja, Ázsia felé veszik az irányt. Ahol a 72 gender mentén tanítják a biológiát, vagy a fizikát és matematikát az öreg fehér, heteroszexuális és keresztény férfiak privilégiumának és diszkriminatívnak tartják, oda józan fiatal nem jelentkezik egyetemre. Az sem teszi vonzóbbá a nyugati világot, hogy betiltják a vitát és korlátozzák a véleményszabadságot, ideológiai alapúvá teszik a tudományt.

Maradnak a jóléti migránsok, akiknek a nyugat-európai jóléti társadalom maga a földi paradicsom. A Századvég Európa Projekt kutatás 2022-es adatai szerint az európaiak 78 százaléka aggódott a migráció miatt. A fizikai és jogi határzár által is védett Magyarországon ez az arány 65%, míg a migráció célországaiban, pl. Angliában, Ausztriában, Hollandiában és Svédországban 78%, Francia- és Németországban 75%. Persze a többi európait nem kérdezte meg a maga kormánya arról nemzeti konzultáción vagy népszavazáson, hogy akarnak-e több százezer új “honfitársat”? Arról sem kérdezték meg őket, hogy a tömeges beáramlás anyagi és társadalmi költségét hajlandóak, és képesek-e fizetni?

No Migration!

Az ukrajnai háború katalizátorként gyorsít fel olyan folyamatokat, amelyek Európa és az EU globális gyengülését eredményezik, illetve a XXI. század USA és Kína között zajló, nagy konfliktusában mellékszereplővé degradálnák. Európa jövőjéről Macron francia elnöknek és Orbán Viktornak is konkrét elképzelése van, amelyek között — a mainstream média által sugallt ellentéttel szemben — nagy az átfedés. A fő különbség, hogy Macron egy francia politikai vezetés alatt álló, a németek által finanszírozott német-francia tandemet lát a központban, míg a magyar álláspont regionális szövetségek (ilyen lenne a V4 általában, jelenleg inkább egyes szakpolitikákban), illetve ad hoc koalíciók alkujában hisz az állam- és kormányfők Európai Tanácsában (EiT).

Elsőként vegyük sorra azokat a témákat, amelyekben egyetértés van: A legfontosabb a föderalizáció párti intézmények hatalmának korlátozása és a nemzetállamok szerepének megőrzése, aminek szimbolikus csatatere az Európai Parlament (EP) által szorgalmazott Spitzekandidat-rendszer alkalmazása a 2024-es uniós választáson. Pont Macron és Orbán akadályozta meg 2019-ben, hogy a választáson legerősebb pártcsalád listavezetője (Manfred Weber) automatikusan az Európai Bizottság (EB) következő elnökévé váljon. A döntő szó így most is az állam- és kormányfőké maradna.

Mindkét ország számít a nukleáris energiára, ezért kilenc másik tagországgal elérték, hogy az atomenergia is klíma semleges minősítést kapjon és bekerüljön az EU Taxanómiájába. Ez azért fontos, mert az átlagban 40 éves francia atomerőműveket a 43 milliárd eurós deficitet felhalmozó EDF-nek fel kellene újítani, vagy — immáron alacsony nyomású technológiával — újakat kéne építeni, és a brüsszeli “zöld” pecsét nélkül nehéz lenne hitelt kapni ehhez.

Közös pont az európai szuverenitás.