„Budapest azzal, hogy önmagát fölszabadította, megszabadította Európát a Szovjetuniótól való félelemtől.” (Indro Montanelli)

1956 kapcsán a kádári hazugsággyárnak volt ideje elültetni a tüskéket. Hiszen „meglincseltek” embereket! Voltak bűnözők is a fegyveresek között! Antiszemiták voltak! Vagy: ugyan, hiszen ez is egy szocialista forradalom volt! És a legsunyibb, legsötétebb hazugság: nem értek el semmit.

(Juhász Péter, az Együtt alelnöke.)

Úgy kezdődött ugyanis a történet, hogy az ellenzék egyik vezére megszervezte a közös fütyülést. Bizony, megszervezte. Ez egy stratégia, vagy annak a része, és alig várjuk a következő lépést.

(Kormányellenes tüntetők az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából tartott díszünnepségen.)

Döntik a Juszufot. 1956. október 23-án estefelé körbeszaladt a hír, először a környéken, majd az egész városban. A szobor kezdetben ellenállt a teherautókra kötött drótköteleknek. Amíg a lángvágók megérkeztek, szinte népünnepéllyé változott a tüntetés, majd utána a szobordöntés, végül pedig a szobor elvontatása és szétdarabolása.