(A Greenpeace alkalmi mobil olvasóterembe Berlinben, ahol Greenpeace német alszervezete által frissen kiszivárogtatott dokumentumok olvashatók.)

A globalizáció jelenlegi szakaszában a gyarmatok piacok újrafelosztása zajlik. Az amerikai és nyugat-európai transznacionális vállalatok feltörekvő riválisaikkal szemben meg akarják őrizni piacvezető pozíciójukat. A tágabb értelemben vett nyugat, amelynek Magyarország is a része, pedig a világgazdaságban elfoglalt helyét szeretné megőrizni. Ennek érdekében kéne összenyitni a 330 milliós USA-t az 500 milliós EU-val, hogy Kanadával, Mexikóval és néhány további ipari országgal közösen egymilliárdos egységes piacot alkossunk. Ez már elég gazdaságos üzemméret lenne ahhoz, hogy a szintén egy-egy milliárdnyi fogyasztót integráló Kínával és Indiával, illetve az ezeknél kisebb gazdasági integrációkkal (mint pl. a 170 milliós orosz Eurázsiai Gazdasági Unióval) a nyugat versenyképes maradjon.

Az elsősorban Európát érintő migrációs krízis – úgy tűnik – elérte az Egyesült Államok ingerküszöbét is. A fokozott tengerentúli figyelem és cselekvési kedv nyilvánvalóan a szörnyű párizsi terroresemények következménye. A tagállami kormányzók sorra jelentették be november 12-ét követően, hogy nem hajlandóak menekülteket befogadni, illetve a Kongresszus is mozgásba lendült – a Képviselőház már el is fogadta a republikánusok által beterjesztett menekültügyi törvénymódosító csomagot. Természetesen a politikai felállás ott sem különbözik az európaitól. A baloldal egy része – helyi nyelven: progresszívek –, élükön Obama elnökkel továbbra is ragaszkodnak ahhoz a félreértelmezett, liberális emberi jogi dogmatizmushoz, melynek többek között azt is köszönhetjük, hogy az EU-ban sem született eddig hatékony megoldás a menekülthullám megfékezésére.

Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke magyar idő szerint kedd hajnalban tartotta meg State of the Union elnevezésű, évenként aktuális, ikonikus felszólalást, amelyben a mindenkori amerikai elnök a Kongresszus előtt számol be az Unió helyzetéről.  Az évértékelő megtartása az elnök alkotmányos kötelezettsége. A beszéd a történelem során egyre nagyobb politikai jelentőséget kapott, s különösen igaz ez a média által meghatározott modern politika korában. Nem véletlen, hogy míg a XIX. században végig írásos formában tettek eleget az elnökök a beszámolási kötelezettségüknek – nem ritkán részletes gazdasági, költségvetési adatokkal tarkítottan –, addig a XX. és a XXI. században már szinte kivétel nélkül a szóban elmondott beszéden és az abból kiolvasható politikai üzeneten volt a hangsúly.