A Nyugat most van a legközelebb ahhoz, hogy a Davosi Világgazdasági Fórum, és annak alapítója, Klaus Schwab által szorgalmazott Great Reset tervet megvalósítsa. Korábbi írásunkban már bemutattuk a húsevés visszaszorításáról és állati fehérjével (pl. lisztkukaccal) való kiváltásáról szóló terveket. Időközben az EU ezeket már elfogadta és az első “progresszív” dán hizlaldákban már lisztkukaccal is etetik a malacokat.

A globalista politikusok pedig már hangosan követelik, hogy hetente csak egyszer együnk húst, amivel éves szinten akár ötmilliárd köbméterrel is csökkenthetjük az EU orosz földgáz importját.

Egy másik 2030-rs szóló Great Reset elképzelés megvalósítása is jól halad, a kétéves koronavírus-leállás után beköszönő háborús infláció miatt Nyugaton ugyanis egyre többen veszítik el tulajdonukat, vállalkozásukat és élik fel megtakarításukat, vagyis tulajdonosból alkalmazottá válnak, középosztálybeliből pedig kiszolgáltatottá.

Kézenfekvő felidézni a 2004-es magyarországi uniós népszavazási kampány egyik blőd plakátját: „Nyithatok cukrászdát Bécsben?” Beugorhatott a 2015-ös „menekült-menekítők”, vagyis a Soros-féle galaxis civil szervezeteinek lázas buzgalma, hogy a gonosz, barbár Magyarországról végre a Lajtán túlra cipelve a migránsokat, elhagyhassák ezt a földi siralomvölgyet. Odaát Bécsben már biztonságban vannak! És végül újra előkerült Lázár János videója Bécs egyik városrészéről, amelyet így jellemzett a baloldali média egyik tudósítója: „Az egyik legizgalmasabb negyedben, a Favoritenben olyan érzés fogott el minket, mintha egy etnikailag sokszínű, sürgő-forgó közel-keleti vagy kis-ázsiai városba csöppentünk volna.”

Nos, néhány kérdés felmerül az emberben. Az első rögtön az, hogy Bécset miért tiszteli a magyar ember? Azért, mert a császárváros nimbusza a XX. században megújult, a mi szocialista gulyáskommunizmusunkhoz képest a valódi jólét és bőség központja lett – vagy pedig azért, mert egy „izgalmas közel-keleti város”? Azután ott van az a kérdés is, hogy Magyarország vajon nem azért biztonságos ország-e, mert nem engedett be olyan népcsoportot a területére, amelynek a szokásai, hagyományai között szerepel a terror és az ezzel összefüggő halálkultusz?

Előbb-utóbb minden begyűrűzik hozzánk. Márciusban külföldi diákok házibuliján szabadult el az új vírus Budapesten, majd az országban. A magyar kormány onnantól a fertőzöttségben előttünk járó Ausztria példáját követte, annak lépéseiből tanult. A magyar védekezés néhol azért annál szigorúbb volt (például az idősek bevásárlási idősávjánál), máshol megengedőbb. A válaszadók elsöprő többsége elfogadja a kormány járványvédelmi intézkedéseit, a kormánypártok támogatottsága többéves csúcson van.

Akkor miért tüntetnek mégis a járvány, vagy a védekezési intézkedések ellen? — kérdezhetjük okkal. Nálunk is felütötte a fejét egyfajta Corona-fáradtság, a jövőtől és a gazdasági helyzet alakulásától való félelem. Ez emberi. Hatékonyságra és folyamatos növekedésre optimalizált világunkban a bizonytalanság és a félelem érzése sokak számára szokatlan és elbizonytalanító.

Ki miben hisz?

Mint mindenben, a kettős mérce nyugaton a tüntetéseknél is érvényesül. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. A BLM-tüntetéseknél nem mérik a távolságot, nem kérik számon a maszkviselést. Ott még a fizikai erőszakot is elnézi a mainstream média.

Bezzeg, amikor a társadalom fő teherviselő rétegének számító középosztálybeliek mennek az utcára, már jó előre megkapják, hogy “összeesküvés-elmélet hívők”, “szélsőségesek”, vagy egyszerűen csak “önzők”. A német szocdem párt elnökasszonya egyenesen “covidiótáknak” nevezte azokat, akik múlt héten tízezerszázra tüntettek Berlinben. A verbális erőszak onnan is táplálkozhatott, hogy a hivatalosan 22 000 tüntető létszáma és képe messze felülmúlta az összes addigi és aznapi baloldali és “progresszív” tüntetés létszámát és hírértékét.

Másként gondolkodók.