(Brit fiatalok a brexit után.)

„Egy nehéz napon, a 18 és 24 év közöttiek 75 százaléka voksolt az együttérzésre és a haladásra, és ők azok, akik a jövő vezetői lesznek, a jövő szavazói, én egy vagyok közülük, és hiszem, hogy a jövő fényesebb, még ha jelenleg ez nem is így érződik” hallhatjuk a megindító szavakat egy baloldali brit lap videójában, mely szerényen a „találkozzon a 75 százalékkal” névre hallgat. Miről, másról is lenne szó, minthogy a megszólalók azt állítják: „egy 90 évesnek nagyobb beleszólása van az életünkbe, mint saját magunknak”.

(Nigal Farage, kilépéspárti politikus a népszavazásra készített egy plakát előtt.) 

Forrnak az indulatok, nincs idő hosszan fogalmazni. Valójában semmi meglepő nem történt. A globalizáció vesztesei elégedetlenek. Elegük van abból, hogy az elmúlt 40 évben a növekedésből szinte semmit sem profitálnak, viszont a válságkezelés költségét rendre velük fizetteti meg a politikai és gazdasági „establishment”. Amikor a GDP nő, a munkavállalók jövedelme nem követi ezt a növekedést, amikor válság van, a jövedelmek a kárukra átrendeződnek. Hiába sikerült felszámolni a 2008-as pénzügyi válság generálta munkanélküliséget az USA-ban, Angliában és Németországban, minderre kevésbé jól fizető munkahelyek létrehozásával került sor. Nem véletlen, hogy Trump előretörése és a Brexit sikere mögött ugyanazok a társadalmi csoportok állnak. A legfeljebb szakmunkás végzettséggel rendelkezők és a 60 évnél idősebbek körében a Brexit 65:35 arányban nyert. Trumpot is ezek a rétegek támogatják Amerikában.

(Kép forrása: itt.) 

Pedig önmagában nagyon keveset tudhatunk a végkifejletről. Egyelőre annyit tudunk, hogy a britek úgy döntöttek, elhagyják az Európai Uniót. Hogy ezt milyen formában teszik, hogyan fognak megegyezni az Európai Unióval, mikor hagyják el stb., ez még a jövő zenéje. Mindenesetre a status quo valóban felborult, de azt biztosra mondani, hogy összeomlik a brit gazdaság, vagy, hogy most aztán háború lesz, arra utal, hogy némelyek gyorsan elvégezték a delphoi-tanfolyamot.

(Kép forrása: itt.) 

Az átlag magyart leginkább az foglalkoztatja a brit népszavazás kapcsán, hogy mi lesz a sorsa az Egyesült Királyságban élő rokonainak, ismerőseinek. Ha pedig netalán kockázatosabb értékpapírokban tartja a vagyonát, akkor azon morfondírozik, hogy eladjon vagy vegyen ma a tőzsdén.

Akik egy lépéssel tovább mennek, azon törik a fejüket, hogy mi lesz az európai gazdasággal, ha a britek kilépnek a közösségből. Egy még távolabbi horizonton pedig az Európai Unió jövője a kérdés.

Pedig a mai brit népszavazás egy ezeken túlmutató kérdésről is szól. A brexitben egy világméretű jelenség, a globalizáció sűrűsödik össze. Az emberek Antwerpentől Chicagóig, és Londontól Pekingig aggódva figyelik, ahogyan a globalizáció felszámolja hagyományos életterüket, hagyományos társadalmi kapcsolataikat, munkahelyüket, és leértékeli vagyonukat. Magyarán, hogyan teszi őket napról napra egyre kiszolgáltatottabbá.