Az októberi népszavazást az ellenzék számos eszközzel igyekezett és igyekszik ellehetetleníteni. Ebbe beletartozott a vonatkozó NVB-határozatok bíróságon, bírósági döntések és országgyűlési határozatok Alkotmánybíróságon történő megtámadása, s annak szajkózása, hogy az inkriminált ügyben nem lehet referendumot tartani, mert az nem országgyűlési kompetencia, tiltott tárgykor és a kérdés nem is egyértelmű. Ezen, a népszavazás tárgyának diszkreditálására irányuló kísérletek – mivel jogilag nem álltak meg a lábukon – mind elbuktak.

Nem csoda, ha több párt még a jövő évi “előválasztás” előtt kétségbeesetten keres új szavazókat. Most éppen a külföldön élő és dolgozó magyarokba szerelmesedtek bele.

(Magyar üzlet Londonban.)

Hivatalos statisztikák szerint 350 ezer magyar dolgozik az EU országaiban. 2004-es uniós csatlakozásunk után csak néhány ország nyitotta meg munkaerő-piacát az új tagországok előtt, jellemzően a földrajzilag messzebb lévő Anglia, Írország, vagy Spanyolország. Az angolok ezt azóta már megbánták, és közvetetten ez volt a brexit egyik okozója, de ez egy másik történet.

Tekintettel arra, hogy az értelmiség oly büszke a saját intellektuális és morális felsőbbrendűségére, kissé furcsállom, hogy ők is úgy viselkednek, mintha lenne valamiféle értelmiségi központ, ahonnan ugyanilyen paneleket küldözgetnek szét. Ezeket aztán ellövik publicisztikákban, pont úgy, ahogy a szóvivők elmondják a pártszövegeket. Nem volna ezzel baj, és nem is húzná az ember gúnyos mosolyra a száját, ha nem épp ezért bírálnák a politikát.

(Kép forrása: itt.)

(Kép forrása: itt.)