A lengyel kormány ki akar lépni az Isztambuli Egyezményből. A hír mögött egy folyamat látszik, amely a nemzetközi jogot visszaterelné eredeti medrébe. Az ugyanis az államok közötti viszonyokat szabályozza, ám az utóbbi időben soft politics eszközzé silányult és a globalista NGO-k homokozójává vált.

Carles Puigdemont katalán elnök, beszéde után, a barcelonai parlamentben

Hangsúlyozandó, hogy az Európán belüli, függetlenségre törekvő régiók annyira eltérnek egymástól, hogy az általánosítás minden esetben torzító. Másként fogalmazva: Katalónia nem Skócia, Észak-Itália pedig semmilyen értelemben nem hasonlítható Baszkföldhöz. Mivel jelen írás keretei között természetesen nincs lehetőség minden aspektus bemutatására, bármilyen kiemelés szükségszerűen szubjektív.

Nem tudom, mit kívántak 2014-ben, de szinte mindegy is.

Akár így, akár úgy: 2015-ben ránk jött az érdekes esztendő.

A pénzügyi világkrach óta a tavalyi év jelezte a leglátványosabban, hogy a világpolitikában kaotikus átrendeződés zajlik: régi erővonalak halványodnak el, újak válnak egyre kontúrosabbá.  

(Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése.)

Minden döntésnek megvan a maga következménye. Alapvető, közhelyszerű igazság. Olyan, amelyet egy parlamentáris demokrácia útjára 25 éve lépett országban, a korábbi politikai rendszer ellentétes tapasztalatai és működési logikája szerint felnőtt generációknak mindig figyelembe kell venniük, illetve újra és újra meg kell tanulniuk.

Én úgy látom, hogy a halálbüntetésről szóló közéleti vitának egyetlen, de kétségtelenül jelentős hozadéka lehet ennek a „tudásnak” az elsajátítása.