Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Gránitba vésett jogok

A nemzeti konzultáció harmadik kérdése alkotmányos védelmet biztosítana a 2010 utáni magyar gazdaság- és szociálpolitika vívmányinak. Van mit veszíteni, ezért védjük meg az adócsökkentést, a családtámogatást, a nyugdíjakat és az igazságos teherviselést!

A 2010 utáni magyar válságkezelés és a patrióta gazdaságirányítás egy átgondolt politika része. Az elmúlt bő tíz évben megszoktuk, hogy a munkára rakódó adók csökkennek, kiszámíthatóan alacsony az SZJA, a gyermeket vállaló családok egyre több támogatást kapnak, és azt is, hogy a válságok terhét a kormány igazságosan osztja szét. Több tízezer család és vállalkozás erre építve vett fel (jelzálog)hitelt, így tervezi a jövőt. Ami most magától értetődőnek tűnik, egy esetleges kormányváltás után megváltozhat. Ne hagyjuk magunkat ismét átverni!

A baloldal ugyanis már a 2002-es kampányban is megígérte, hogy meghagyja az első Orbán-kormány családtámogatási és otthonteremtési támogatásait, és a TV-ben még meg is esküdtek, hogy “Neeeem leesssz gááááázáááreemeeelééés!”, ám kormányra kerülve hamar eltapsolták a kasszában lévő pénzt, majd a külföldi hitelek törlesztésére megszorításba, adóemelésbe és árdrágításba kezdtek. Most is ugyanez fenyeget, ezért kell a polgári kormányzás legfontosabb intézkedéseit alkotmányos védelemmel ellátni.

Velünk együtt fejlődik


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Kétéves migráns STOP!

A nemzeti konzultáció 13. kérdése arra kérdez rá, hogy a járvány után két évig — tartva a Covid-mutációk behurcolásától — beengedjünk-e a migránsokat az országba? Ha ugyanis Brüsszelen és a baloldalon múlna, már most jöhetnének.

Dánia és Ausztria a Null Covid mintájára bejelentette a Null Migráns politikát, amivel felzárkóztak a magyar és a visegrádi migrációs állásponthoz. Ennek lényege, hogy nem a migránsokat kell Európába hozni, hanem a segítséget kell a bajba jutott emberekhez küldeni. A szociáldemokrata dán kormány, illetve a konzervatív osztrák kancellár ezt megértette, talán országainknak még nem késő, hogy fordítsanak.

A migrációs helyzet ugyanis fokozódik. A NATO kivonult Afganisztánból, az USA Irakból is kivonja harcoló csapatait, így mindkét országban a vallási fanatikusoknak nyílik tér. Aki nem akarja a tálibokkal visszatérő középkort megvárni, elmenekül. Eddig legkevesebb egymillióan indultak el Európa felé, de még sokkal többen készülnek útra kelni.

Mit üzenünk nekik?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Emeljük tovább a minimálbért!

A nemzeti konzultáció második kérdése a minimálbér emeléséről szól. A baloldal leginkább hivatkozni szeret rá, a minimálbér azonban érdemben csak a polgári kormányok idején emelkedik. Most egy újabb emelés előtt állunk.

A minimálbér annyira fontos mutató, hogy kettő is van belőle: a minimálbér (167 400) és a garantált bérminimum (219 000). Előbbi a teljes munkaidőben fizetendő legkisebb bér, utóbbi a legalább középfokú végzettségűeknek járó legkisebb fizetés.

A bal- és jobboldal közötti számos különbség közül az egyik legfontosabb a gazdaságpolitikában van. A hazai baloldal globalista, a spekulánsok, multicégek és bankok érdekét nézi. A polgári kormány ezzel szemben patrióta, vagyis a magyar vállalatokat, kkv-szektort és a középosztályt támogatja. A baloldal a szegényekre hivatkozva sanyargatja a középosztályt és segélyeket osztogat. A jobboldal ezzel szemben adót csökkent és egy olyan befektetési környezetet teremt, amelyben a növekedés eredménye lecsorog.

Ezt hívjuk munkaalapú társdalomnak, amely arra a meggyőződésre épül, hogy “Ha munka van, minden van!” A munkanélküliséghez képest a közmunka, a közmunkához képest a versenyszféra jelent alternatívát. Ez a jövedelmekben is megjelenik, ez a terelő hatás érvényesült a járvány előtt, amikor Magyarország elérte a teljes foglalkoztatást és egyenesen munkaerőhiány lépett fel. Mindenki egyet előre léphetett.

Az alábbi képre kattintva megtekinthető a Századvég Gazdaságkutató videója a minimál alakulásáról: 


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Szép új világ, itt és ott

Új sorozatunk a nemzeti konzultáció kérdéseit veszi sorra és arra buzdítja az olvasót, hogy töltse ki a kérdőívet és véleményével alakítsa a járvány utáni Magyarországot! Minden változik, ezért sem mindegy, hogy milyen szép új világ épül!

A járvány alatt alig vártuk, hogy ismét a “régi” életünket élhessük. Magyarország kormánya is ezt akarta, ezért döntött a védőfelszerelések uniós beszerzése körüli káosz után úgy, hogy saját kézbe veszi a védekezést. Azóta már itthon is gyártanak maszkot, fertőtlenítőszert, védőruhát, Favipiravirt és ha minden jól megy, nemsokára már oltóanyagot is. A keleti vakcinák beszerzésével tempósan haladt az oltás, így Magyarország másfél hónappal korábban nyitott, mint a többi tagország.

A magyar kormány ráadásul a járványintézkedéseket és a nyitás lépéseit is széles társadalmi vitára, nemzeti konzultációra bocsátotta, így azokat a társadalom jobban elfogadta. Talán ezért sem voltak nálunk olyan tüntetések, mint Németországban, Ausztriában, Hollandiában, vagy aktuálisan Franciaországban.

A kormány járványkezelése azért is sikeres, mivel a munkaalapú társadalom jegyében a hangsúly a munkahelyek biztosításán maradt. Ezt erősítik az új beruházások, pl. az elektromos autók (alkatrészeinek) gyártásánál, a fegyveriparban, vagy a belföldi turizmusban. Magyarországon tehát minden adott ahhoz, hogy egy 4. hullámot kezelhető szinten tartsunk.

Milyen legyen az új életünk? 

A nyugati világban más a helyzet. Már itt is többször utaltunk arra, hogy a világ fura urai a járványintézkedéseket amolyan “főpróbának” tartják, és azokat — immáron a szigorított klímacélok elérése érdekében — rendszeresen megismételnék. Nyugaton a vírus mint főellenség helyét átveszi a CO2-kibocsátás, így emiatt kéne a külföldre utazásról, rendszeres húsevésről, benzines/dízeles autóról lemondani, vagy az ingázás elkerülésére (ahol lehet) a home office-ra és schooling-ra áttérni.

A nyugati világot uraló 1% képviselői le is írják, hogy a járvány “esély” a társadalmak átépítésére. Klaus Schwab tavaly nyáron megjelent könyvében (Covid-19: The Great Reset) a helyzetleírásnál beismeri, hogy a globalizáció csak a felső 1% vagyonát növelte, míg a munkások és a középosztály helyzete jó esetben is stagnál. Az oktatási rendszer már nem garantálja a társadalmi mobilitást, ráadásul az immáron “ökológiai” átállás árát is a középosztályra és a munkásokra hárítanák. A tőkejövedelmekhez képest a bérek csak mérsékelten emelkedtek, miközben a globalizáció miatt nyugaton nőtt a munkanélküliség, és a munkahely elvesztésétől való félelem.

A Nagy Újraindítás, a Green New Deal és a Nagy Újjáépítés tervezői ebből nem azt a következtetést vonják le, hogy a járvány előtti mintákhoz kéne visszatérni, hanem azt, hogy a nyugati társadalmak a járványkezelés miatt “nyitottabbak” a nagy változásokra, amit a klímavédelem örve alatt kell eladni nekik. Frans Timmermans már meg is üzente az európaiaknak, hogy nem kell olyan sokat fapados járatokkal utazni. Mások a vörös hús helyett a vegyi laboratóriumokban kikísérletezett spórák és rovarok előnyeit ecsetelik.

A kis- és közepes cégeket is visszanyesnék. Schwab könyvében egy szakértő úgy becsüli, hogy Angliában és Franciaországban az éttermek és vendéglátóhelyek akár 75 százaléka is csődbe mehet a járványintézkedések és a társadalmi távolságtartás szabályai következményeként. A tulajdonosokból alkalmazottak lesznek. Maradnak a multicégek, spekulánsok és nagybankok, amelyek átveszik a járvány és az ökológiai átállás miatt csődbement cégek piacát.

Magyarország más úton jár. Sokadszor mutat olyan példát, ami nyugaton is vonzó lenne, ezért támadják ilyen elkeseredetten. A patrióta magyar gazdaságpolitika a hazai cégek és a középosztály megerősítését szolgálja, ám ennek folytatásához nemcsak finomhangolásra van szükség, hanem arra is, hogy ezek a tények a magyar társadalomban tudatosuljanak és kellő támogatást kapjanak. Ezt a célt szolgálja a nemzeti konzultáció, ezért bíztatok mindenkit arra, hogy éljen a lehetőséggel és mondja el véleményét!

(Kép forrása: MTVA/Nagy Zoltán)