Von der Leyen asszonyság ugyanis elmondta, hogy az egész Európai Unióban vasárnap kezdik meg az oltások beadását, és az oltás közös (vezényszóra) elkezdése az „egység megható pillanatait jelenti”. A magyar sajtó is átvette a hírt: „Újra Magyarország miatt töredezik az európai egység?” címmel. (Zárójel: ezért igazán kár volt a sajtóügyi aggodalom: „lett másik” véleményportál, ráadásul megmaradt „ugyanaz” is). Az már nem kapott helyet a címben, csak a tudósításban mintegy mellékesen, hogy Szlovákiában is elkezdték egy nappal előbb az oltásokat a nyitrai kórházban. Persze, hiszen nem Szlovákia a fekete bárány, hanem Magyarország!

A történettel azonban két alapvető hiba van. Az egyik, hogy ugyan a német híradásokban kifogásolták, hogy Magyarországon már szombaton beadták az első oltásokat, azonban azt elfelejtették említeni, hogy ezt Németországban is aznap kezdték el. Tehát Németországban sem várták meg a Brüsszelben kihirdetett, ünnepélyes vasárnapi oltáskezdést. Hanem amint ott volt az oltóanyag, nekiláttak beadni.

Ráadásul Németország a közös európai vakcina-beszerzésből járó mintegy 50 millió mellett további 30 millió adag oltóanyagra kötött szerződést a Pfizer/BioNTech vállalattal, úgymond bilaterális alapon.

Nagyra becsült főáramos elemzők s náluk is nagyobbra becsült főáramos politikusok most persze azt mondják, Merkel „lefeküdt” Orbánéknak. Mindjárt lejár ugyanis a németek soros elnöksége, aztán a Mutti kancellársága, ő pedig nem akarja saját békebírós imázsát elrontani. Maga után jó emlékeket hagyva szeretne távozni. Szubjektív vágy ez egy korántsem hibátlanul dolgozó asszonytól, de van azért valami objektív is a dologban.

Éppenséggel a nemzeti szuverenitás.   

Ha már nem létezne, vajon miért elemi érdeke Németországnak, hogy az unió mindenképpen fennmaradjon? Csak nem azért, mert régóta ez az egyetlen játszótere, itt övé a labda, s oda passzolja, ahová akarja?

A németek sokáig tűrnek, ám egyszer megelégelik, hogy hülyének nézik őket és fellázadnak. Nem olyan látványosan, mint a franciák, lengyelek, vagy magyarok, amúgy a maguk módján.

Tudom, a magyar olvasó kétkedve hallja, ha azt mondom, az átlagos amerikai és nyugat-európai rosszabbul él, mint négy éve. No persze nem hozzánk, vagy az afrikai éhezőkhöz képest, hanem saját és szülei életszínvonalához képest.

A többség már visszacsinálná a globalizációt, az eurót, az EU keleti bővítéseit és a migránsok beengedését. Ezek társadalmi és anyagi árát ugyanis az őslakosokkal fizettetik meg, míg a multik és bankok legális, de erkölcstelen adóoptimalizációval vonják ki magukat a közteherviselés alól.

A forint nehéz születése előrevetíti az euró sorsának beteljesülését, a fedezet nélküli pénznyomtatást. A nyugat-európai magazinok és könyvesboltok tele vannak az euró összeomlásáról és az azt követő — például aranyalapú — pénzügyi rendszer lehetséges módjairól szóló írásokkal.

Abban minden szerző egyetért, hogy a fiat-pénzrendszer elérte teljesítőképessége határát. Ebben a pénzt papírra nyomtatják és annak az aranyérmével — vagy válság idején a kockacukorral, cigarettával vagy nejlon-harisnyával — ellentétben semmilyen saját értéke nincsen. A papírpénz fedezete az a hit, hogy a mögötte álló nemzetgazdaság annyi árut és szolgáltatást ad érte, amennyit a piac reálisnak tart. Eddig a történelem minden fiat-pénzrendszere összeomlott. A kérdés csupán az, hogy mikor?