2014 szeptemberében megjelent egy könyv Németországban, amelyről a német lakosság nagy része semmit sem tud. Nem véletlenül. Hiszen olyan témát feszeget, amelyet a médiában dolgozók legszívesebben elhallgatnának. A továbbiakban egy kisebb ízelítőt szeretnék adni a könyv azon részeiből, amelyek a magyar olvasók számára is érdekesek lehetnek, gondolatébresztőként hathatnak, vagy talán magyarázatot adhatnak a jelenlegi hazai viszonyokra is.

Az amerikai-orosz konfliktus felgyorsította a nemzetközi tömbösödést. Januárban indul a gazdaságilag meggyengült Oroszország által vezetett Eurázsiai Unió, amely maga is egy nagyobb integráció, a Shanghaji Együttműködés része. Ennek már Kína, India és Törökország erősödő gazdaságai is részei, és terveik szerint a kétoldalú forgalmukat dollár helyett egyre inkább saját valutáikban számolnák el.

A magyar külpolitika az új hidegháborúban a német külpolitikát tekinti viszonyítási pontnak – a magyar miniszterelnök ezzel a kijelentésével meglepte a hazai ellenzéket. Mások viszont eddig is tudták: Németország eddig is szoros és jó szövetségese volt Magyarországnak. A szövetség történelmi, kulturális, gazdasági és politikai szinteken, sőt, személyes családfákon is tetten érhető. Kevesen tudják, hogy a német és a magyar törvényhozás épületén is egy-egy emléktábla hirdeti a két nép örök barátságát. A ritka szimbolikus gesztus az egykori, idén 25 éves határnyitásnak köszönhető, de nemcsak egyszeri alkalomnak szól. Valójában a két ország réges-régen és ezer szállal kötődik egymáshoz.