A francia-német tandem kiáltványjellegű szövegében az európai integráció radikális elmélyítését, egy gazdasági és szociális unió megvalósítását tűzi zászlajára – az eurózóna tagjai között. Úgy tűnik tehát, hogy a kétsebességes Európai Unió évtizedes gondolata, melyet eddig éppen a németek igyekeztek a nyilvánosság előtt nagy gonddal elhárítani, mára végleg polgárjogot nyert – vagy, ha úgy tetszik, összeolvadt a cikkben szövegszerűen is megjelenő mag-Európa (Kerneuropa) fogalmával. De vajon biztosak lehetünk-e benne, hogy a magasabb integrációs sebesség az érintett államokat magasabb gazdasági sebességre is pörgeti? És mi lesz a többiekkel?

A menekültkérdés szó szerint megérkezett Nyugat-Európa. 2014-ben 20 éves csúcsot döntött a Németországban benyújtott menekültkérelmek száma: Míg tavaly egész évben 203 000 ilyen kérvényt nyújtottak be, addig 2015 januárjában már 25 000 körüli kérvénynél járnak, ami komoly nyomás alá helyezi a német politikát.

Nem tudni még, mi kerül szóba a mai budapesti magyar-német csúcstalálkozón, ám hagymázos ellenzéki lázálom azt várni, hogy a német kancellár-asszony ridiküljében ott lesz az „oroszbarát” Orbán Viktornak szánt selyemzsinór. Az atlantista Németországot nemzeti és európai érdekei sok-sok szállal kötik Oroszországhoz, miért lenne hát ésszerű egy olyan politikust támadnia, aki külpolitikájában a maga módján ugyancsak támogatója a perspektivikus német-orosz, illetve európai-orosz gazdasági kapcsolatoknak?

Már-már elcsépelt tény, hogy Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere Németország. Szinte döbbenetes, de exportunknak és importunknak is közel negyedét Németországgal bonyolítjuk. Bár annak tükrében nem meglepő, hogy a legnagyobb külföldi tőkebefektetők is németek Magyarországon, az összes külföldi működő tőke harmada Németországból érkezett a 90-es évek elejétől egészen napjainkig. Áttételesen tehát Németországon, a német cégeken keresztül kereskedünk a világgal.