A német médiában még mindig csak az eufória képeit látjuk. A pályaudvarokon tapsoló és örülő embereket látunk, akik adományokat hoznak, lufikat és “Refugees welcome!” plakátokat emelnek a magasba. Németország nemzetközi megítélése most az egekben van, a világsajtó arról cikkez, hogy a németek eljutottak az erkölcsösség magaslataiba. Ássunk egy kicsit mélyebbre, és nézzük meg a német média híradásaihoz a közösségi oldalakon fűzött kommenteket!

Aki a német média fősodrából tájékozódik, az elé (még mindig) egy optimista kép tárul: A “Willkommenskultur” (üdvözlési kultúra) jegyében nyilatkozó vezető politikusok szerint Németország a menekültekkel csak “gazdagabb" lesz. Ha a II. világháború után integrálni tudtak 12 millió elüldözött kelet-európai németet, akkor ezt a “néhány” százezer embert is el tudják majd helyezni. “Sikerülni fog!” – visszhangozzák Merkel kancellár szavait. Ezt a “nyertes-nyertes" hozzáállást várnák el az többi EU-tagországtól is.

A németek megoldási javaslata egyszerű: Saját rendszerüket ültetnék át európai szintre. A külső határokon ún. hot spot-okat hoznak létre, ahol eurokraták döntenének a menedékkérelmekről. Ők a politikai korrektség jegyében valószínűleg megértőek lennének, és a polgárháborús térségekből érkező szíreket, irakiakat és afgánokat ugyanúgy mind befogadnák, mint a magukat a különböző kisebbségekhez (főként a cigánysághoz és a homoszexuálisokhoz) tartozónak valló embereket.

Juncker EB-elnök véleménycikke, Merkel kancellár és Hollande francia elnök minapi nyilatkozata, valamint a német szociáldemokraták 10 pontos javaslatcsomagja jelezte, hogy az EU meghatározó hatalmi központjai migránsügyben új javaslattal állnak elő. Mostanra körvonalazódik, hogy mit is szeretnének.

Arról már írtunk, hogy új uniós bevándorláspolitikára lenne szükség. Sokan remélték, hogy Brüsszel leállítja a “húzóhatást”, és a válságövezetekhez minél közelebb alakít ki biztonsági zónákat, ahová a szegénység és a háború elől menekülő embereket az EU pénzén (is) el lehetne helyezni.

Most még időben lennénk, ugyanis egy ilyen világos üzenet az Európa felé útra kelő tömegnek azt üzenné, hogy főszabályként az EU-n kívül kell megoldást találni helyzetükre.

Az EU-ban már csak három ország tartja kapuit tárva nyitva a bevándorlók előtt: Svédország, Németország és Ausztria, melyek közül szeptemberben és októberben Ausztriában lesznek tartományi választások. Ha nem a hamis politikai korrektség 1968-as talaján álló nyugati főáramlatú média cikkeit és politikusi nyilatkozatait nézzük, hanem az “utca hangjának” választási eredményekben is mérhető véleményét, úgy azt láthatjuk, hogy európaiak elsöprő többsége ugyanúgy ellenzi a tömeges bevándorlást, mint minden tárgyilagosan és távlatosan gondolkodó szakember.

Az osztrák közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Felső-Ausztriában, de még az egyébként “vörös” Bécsben is a bevándorlás-ellenes Szabadságpárt (FPÖ) válhat a legerősebb politikai erővé. Ha Bécs októberben a Szabadságpárt vezetése alá kerülne, az elementáris hatással lenne a német politika állóvizére is.

Szakértelemfetisiszta politikusok és szakértők-újságírók, valamint büszke eurokraták tömegei szemlélik egyre fehérebb arccal, hogy az európai belpolitikában újfent utat törtek maguknak a versengő gondolatok és még inkább a választóikra tekintő, versengő politikusok. Mindeközben az európai országok nemzetközi viszonyrendszereiben is határozottan feslik fel a hosszú ideje mindent betakaró semleges-technikai narratíva vékony szövete. Végső soron ugyanis, ha tetszik, ha nem, az Európai Unió szuverén államok önkéntes közössége. Szuverén államokban pedig már csak úgy szokás, hogy a külpolitikában a vélt nemzeti érdek követése mindenek felett áll.

Nézzünk egy releváns példát!