Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Mégis fellázadnak a németek?

Melyik az a csepp, amelytől túlcsordul a pohár? Az euró “megmentésénél” még el tudták hitetni a németekkel, hogy valójában az ő munkahelyeiket “mentik meg”. A migránsok beengedésével még — gyorsan múló — erkölcsi fölényt érezhettek. A Covid-járvány azonban felgyorsította az évtizedes lecsúszást és a jövőtől való félelmet. Egy új, immáron országos PEGIDA-szerű mozgalom szerveződik.

A németek sokáig tűrnek, ám egyszer megelégelik, hogy hülyének nézik őket és fellázadnak. Nem olyan látványosan, mint a franciák, lengyelek, vagy magyarok, amúgy a maguk módján.

Tudom, a magyar olvasó kétkedve hallja, ha azt mondom, az átlagos amerikai és nyugat-európai rosszabbul él, mint négy éve. No persze nem hozzánk, vagy az afrikai éhezőkhöz képest, hanem saját és szülei életszínvonalához képest.

A többség már visszacsinálná a globalizációt, az eurót, az EU keleti bővítéseit és a migránsok beengedését. Ezek társadalmi és anyagi árát ugyanis az őslakosokkal fizettetik meg, míg a multik és bankok legális, de erkölcstelen adóoptimalizációval vonják ki magukat a közteherviselés alól.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Ezért éli túl a forint az eurót

A minap 74 éves forint túlélte a csehszlovák koronát, a jugoszláv dinárt, a szovjet rubelt és az osztrák schillinget is. Szerintem túl fogja élni az eurót is. A forint mára a gazdasági és politikai szabadságunk zálogává vált. Az euróhoz ugyanis már csak a szegény országok csatlakoznak, a gazdag vagy prosperáló országok jól érzik magukat az euró előszobájában is.

A forint nehéz születése előrevetíti az euró sorsának beteljesülését, a fedezet nélküli pénznyomtatást. A nyugat-európai magazinok és könyvesboltok tele vannak az euró összeomlásáról és az azt követő — például aranyalapú — pénzügyi rendszer lehetséges módjairól szóló írásokkal.

Abban minden szerző egyetért, hogy a fiat-pénzrendszer elérte teljesítőképessége határát. Ebben a pénzt papírra nyomtatják és annak az aranyérmével — vagy válság idején a kockacukorral, cigarettával vagy nejlon-harisnyával — ellentétben semmilyen saját értéke nincsen. A papírpénz fedezete az a hit, hogy a mögötte álló nemzetgazdaság annyi árut és szolgáltatást ad érte, amennyit a piac reálisnak tart. Eddig a történelem minden fiat-pénzrendszere összeomlott. A kérdés csupán az, hogy mikor?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Hajrá Varsó! Hajrá Budapest!

Andrzej Duda újraválasztásával folytatódhat a közép-európai szuverenista kísérlet. A legfontosabb, hogy ezzel a Brexit mellett a föderalista európai mainstream másik alternatívája is megmarad, így a két tűz közé került Berlin és Brüsszel nagyobb engedményeket lesz kénytelen tenni. Újabb időt nyerünk. Már csak Trump elnök újraválasztása hiányzik a boldogsághoz.

Az üléspont határozza meg az álláspontot. A németek jóléte felerészben az exporttól függ, aminek aránya a csökkenő kereslet, alacsony olajár és a Kínával körvonalazódó kereskedelmi háború miatt aligha tartható fenn. Nem csoda, ha Berlin a német Európa az EU mint házi piac egyben tartásában érdekelt. Ehhez asszisztálnak a brüsszeli eurokraták, a multicégek, no meg a spekulánsok, akik az egységes és nagy piacokat szeretik.

A britek sosem szerették, ha a kontinens hatalmai dominálják őket. Napóleon, Hitler és Sztálin hadait angolszász összefogással tartották távol a szigettől. Most is valami hasonlóra készülnek, bár ennek formája és sikere még kétséges. A Brexit azonban nyitott egy európai alternatívát és megmutatta, hogy az “ever closer union” nincsen kőbe vésve.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Német uniós elnökség: migráció

Miért erőltetik a németek ennyire a migrációt? — kérdezik sokan és csóválják a fejüket, amikor újabb “európai megoldásról”, vagyis kvótáról hallanak. A választ olyan tanulmányokban találjuk, amelyeket nem reklámoznak, mert az őslakos európaiak még jobban fel lennének háborodva és még többen szavaznának a bevándorlásellenes pártokra.

“Németország jól tette, hogy 2015-ben barátságos arcát mutatta” — nyugtatja Merkel kancellár a németek lelkiismeretét és ugyanazzal a lélegzettel azt is hozzáteszi, hogy “2015 nem ismétlődhet meg!”. Ez a két mondat jellemzi a német migrációs politika hivatalos részét. A nem hivatalos részt a tanulmányokból ismerhetjük meg.

Német probléma.

Az ENSZ becslése szerint 2050-re Európa lakossága legalább 26 millióval csökken és 714 milliós lesz. Az őslakosok egyre kevesebb gyermeket vállalnak és Kelet-Közép-Európából sem érkezik már elég vendégmunkás. Sőt, az utóbbi években már többen költöznek vissza, mint ahányan útra keltek.

A tanulmányok ezért az unión kívüli bevándorlásban látnak megoldást nemcsak a német, hanem a többi uniós ország demográfiai problémájára. Évi félmillió migránst kéne beengedni, akkor nem csökkenne a lélekszám. Igaz, az már egy teljesen más “Európa” lenne.