Liberális kettősmérce: Nyugaton a helyzet változatlan

Az utóbbi hónapokban mintegy 326 százalékkal nőtt az iszlamofób támadások mértéke, derül ki a baloldali brit lap, a The Independent cikkéből. Aggodalomra semmi ok. Négy egyszerű lépésben mindenki maga is csapást mérhet a kirekesztők barbár hordáira.

Úgy tűnik, Európa balliberálisai továbbra sem igazán értik a helyzetet. Így, egy évvel a migrációs válság kezdete után sem igazán világos számukra, hogy pontosan mi is történik körülöttük.

Erre a vonatra szállt most fel a baloldali brit The Independent is, ami, mily meglepő, ismét egy kisebbséget – ezúttal a muszlimokat – félt a többségi társadalom ordas és természetesen alaptalan haragjától.

Ahogy az „Mindenkinek el kellene olvasnia ezt az útmutatót arról, hogy mit a teendő, ha iszlamofóbiát látunk” című cikkükből kiderül, a kisebbségek immáron sehol sincsenek biztonságban Európában.

Ugyanakkor aggódni nem kell, egy négy lépéses kis rajzos útmutató segítségével magunk is megtanulhatjuk, miként kell úgynevezett „safe space”-t építeni fenyegetett minoritásunk köré.

(Kép forrása: itt)


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Multikulti másként

Vajon melyik az az európai ország, ahol az iszlám szélsőségesek már a kormányrúd közelébe jutottak?

Köztudott, hogy számos európai radikális jobboldali párt áll valamilyen formában orosz befolyás alatt. Eszünkbe juthat a jobbikos KGBéla esete vagy éppen a francia Nemzeti Front kampányfinanszírozási botránya. Van azonban ma Európában egy olyan párt, amelyben nem az oroszok, hanem a szélsőséges iszlamisták szereztek befolyást. Ez a párt ma kormányon van. Ez a párt a svéd Zöld Párt.

(A Zöld Párt társelnöke, Asa Romson a szeptember 11-i terrortámadásokat "balesetnek" nevezte.)


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Egy ország, két akarat?

Egy ország: az Egyesült Királyság. Két petíció: egy a bevándorlás mellett, egy pedig ellene. Közel ugyanannyi támogató aláírás. Mi történik a szigetországban?

Demokráciáról beszélve sokszor elfelejtjük, hogy az önmagában nem jelent szabadságot, jogállamiságot, nem jelenti az emberi jogok védelmét. Hajlamosak vagyunk a demokráciát összemosni ezekkel a fogalmakkal, pedig a demokrácia valójában mindössze egy eljárást, egy procedúrát jelöl, azt a módot, ahogyan egy közösség meghozza a döntéseit. A demokrácia tehát nem maga a tartalom, csak a forma.

Az, hogy milyen tartalommal telik meg a demokratikus eljárás, attól függ, hogy kik vesznek részt benne. Ha pedig egy terület, egy ország lakossága etnikai és kulturális értelemben jelentősen átalakul, akkor ugyanaz a demokrácia egészen más eredményekhez, más tartalomhoz vezethet.


Félholdat a templomokra?

Egy európai egyház püspökasszonya a minap azzal az ötlettel állt elő, hogy templomának kereszténységre utaló szimbólumait eltávolítaná megnyitva ezzel az imaházat a muszlim hitűek előtt.

Bónuszként még Mekka irányára utaló jelzéseket is elhelyezne a lelkésznő, hogy minél otthonosabban érezhessék magukat a muzulmánok a rendeltetését tekintve evangélikus templomban. Elmebaj a köbön? Nem. A svéd valóság.