Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A COVID-csapda

A járvány elleni védekezés időszakában a Gyurcsány Ferenc vezette ellenzék folyamatosan támadta a járványügyi intézkedéseket, az ellenzéki képviselők még a járvány elleni védekezésről szóló törvényjavaslatot is leszavazták.

Amilyen ádázan támadták az egészségügyi-járványügyi intézkedéseket, legalább olyan vehemensen ostorozták a kormányzat gazdasági mentőcsomagját is. Dobrev Klára például egy Facebook-videóban kijelentette, hogy a magyar gazdaságvédelmi csomag a legkisebb Európában. Párttársa, Molnár Csaba pedig azt állította egy a közösségi médiában megosztott bejegyzésében, hogy a magyar mentőcsomag a GDP 3 százalékát teszi ki. A DK-s fake news dömpinget nem állította le az a tény sem, hogy a gazdaságvédelmi akcióterv Magyarország történetében a valaha volt legnagyobb gazdaságmentő és -élénkítő csomag, amelynek nagysága a Magyar Nemzeti Bank lépéseivel együtt a GDP közel 20 százalékát teszi ki. (2020 decemberére ez az összeg a GDP 28 százalékának megfelelő pénzösszegre növekedett.)

Az álhírgyártás mellett olyan demagóg követelésekkel vették ki részüket a járvány elleni védekezésből, mint a misztikus “tömeges tesztelés”, az oltásellenes kampány és az azonnali pénzbeli juttatások követelése a kedvezményezettek állandóan változó köre számára. A munkahelyek megőrzése, a bértámogatás és a munkahelyteremtés helyett az ellenzék egyetlen szót hajtogatott: segély, segély, segély.


Hogyan hangolható össze a munkaerőhiány és munkaerő-felesleg? I.

A köznevelés és szakképzés átalakítása a munkaerőhiány felszámolását szolgálja, de bőven akad még tennivaló.

Magyarországon napjainkban egyszerre figyelhető meg munkaerőhiány és munkaerő-felesleg. Orbán Viktor miniszterelnök 2016. 10. 16-án úgy nyilatkozott, „elfogyott a munkaerő Magyarországon”, miközben továbbra is 227 ezer munkanélküli volt nyilvántartva hazánkban (KSH, 2016. 09.), továbbá foglalkoztatási rátánk 4 százalékponttal elmarad a visegrádi országokétól és 8 százalékponttal a német foglalkoztatási rátától. Hozzá kell tennünk, hogy foglalkoztatási rátánk még így is 25 éves csúcsán van. 1991 óta soha nem dolgoztak ennyien az elsődleges munkaerőpiacon Magyarországon mint most.


A számok beszélnek

Néhány szóban a 2010 utáni magyar gazdaságpolitika eredményeiről.

Míg öt éve tömegével jelentek meg szakértői értékelések a nemzetközi sajtóban arról, hogy az Orbán kormány gazdaságpolitikája csődbe viszi az országot, ma már egyre ritkábban születik a 2010 utáni gazdaságpolitika eredményeit értetlenkedve megítélő írás. A legfrissebb kritika a Politico hasábjain látott napvilágot, amely a csillogó arculat mögötti „üres gazdaságra” hívja fel az olvasói figyelmét.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Szendvicskenőket felveszünk!

Mindenről az európaiak tehetnek! – Ha senki sem akar pl. Angliában minimálbérért napi 8-10 órában szendvicset kenni, vagy Kölnben havi bruttó 1,500 euróért idős németeket ápolni, akkor “nincsen más lehetőség”, olyan bevándorlók kellenek, akik ezeket a munkákat elvégzik. Ja, hogy a bevándorlók sem ilyen munkára vágynak!? Részletek egy nagymintás kísérlet feljegyzéseiből…

Nézem a német tv különböző vitaműsorait, ahol szakértők már nyár óta a “menekültek” “integrálásáról” = letelepítéséről beszélnek. Német logika szerint a megoldandó feladatra összpontosítanak: A 600 000 jelenleg betöltetlen munkahelyre nem jelentkezik senki. Egyszerűen nem találnak ennyi alkalmas embert.

Pedig lenne honnan meríteni: 2,5 millió munkanélkülit tartanak nyilván csak Németországban. Az európai összehasonlításban alacsony (6-7%) felnőtt- és ifjúsági munkanélküliség mellett is bőven kijönne ez a létszám. Ha a németek nem jelentkeznek a hiányszakmákba, akkor itt vannak az eurózóna perifériájának országai, ahol, mint pl. Franciaországban rekord-magas (10%, 3,5 milliós) a munkanélküliség. Valahogy ők sem mozdulnak, inkább maradnak segélyen.