Magyarországon napjainkban egyszerre figyelhető meg munkaerőhiány és munkaerő-felesleg. Orbán Viktor miniszterelnök 2016. 10. 16-án úgy nyilatkozott, „elfogyott a munkaerő Magyarországon”, miközben továbbra is 227 ezer munkanélküli volt nyilvántartva hazánkban (KSH, 2016. 09.), továbbá foglalkoztatási rátánk 4 százalékponttal elmarad a visegrádi országokétól és 8 százalékponttal a német foglalkoztatási rátától. Hozzá kell tennünk, hogy foglalkoztatási rátánk még így is 25 éves csúcsán van. 1991 óta soha nem dolgoztak ennyien az elsődleges munkaerőpiacon Magyarországon mint most.

A szalagcímek a tudatalattinkra hatnak. Jó szalagcímet írni felelősség – ami vonatkozik rám is. Sorra olvashattuk az elmúlt napokban, hogy „túlképzettek a magyarországi bevándorlók”, „Ausztria: meglepően jól képzett a szír és iráni menekültek többsége” – hogy csak néhányat említsek azok közül a szalagcímek közül, amelyek aztán értelmiségi körökben aduásszá váltak a migránsokról szóló vitákban.

(Nyugat-Európába tartó migránsok a macedón határon.)

(A Der Spiegel egyik korábbi címlapja: Álombevándorlók – magasan képzett dél- és kelet-európai fiatalok Németországban)

Samir egy átlagos huszonéves szír fiatal. A német média még augusztusban készített vele interjút, amiből kiderül, hogy ő Isztambulban napi 10-12 órát dolgozott, hogy megkeresse az embercsempészek által a Németországba jutásért kért pénzt. Szerinte ez nem élet, ezért inkább Németországban akar egyetemre járni, és egy “normális” életet kezdeni.

Amíg az ellátórendszer “viszi” a migránsokat, kapnak szállást, ellátást és gondoskodnak alapvető igényeikről, vagy fizetik a tanfolyamokat, addig nincsen baj. Amint azonban maguknak kell(ene) munkajövedelmükből eltartani magukat, a “Refugees welcome!” helyett a német munkaerőpiac kőkemény valóságával kell szembesülniük.