Az, hogy 13 évvel hivatalból való távozása után még mindig Gyurcsány Ferenc a magyar politikát meghatározó egyik politikus, komoly teljesítmény. Persze kevéssé a politikai karrierjét negyven éve, a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) funkcionáriusaként kezdő volt miniszterelnök (pozitív), mint sokkal inkább baloldali és ellenzéki politikustársai (negatív) teljesítménye. Sokan és sokszor elmondták már, hogy az ellenzéki pártok Gyurcsány Ferencet “sem kiköpni, sem lenyelni nem tudják”. Most, a negyedik kétharmad hajnalán ismét ez a helyzet.

Csehül állnak. 

Ambiciózus önképüket eddig még nem nagyon igazolták, a Momentum-jelenség sokkal inkább ama hanyatlástörténet része, amely a hagyományos elitek ellen fellépő pártokat Magyarországon jellemzik.  Az elképzelt áttörést a Jobbikhoz és az LMP-hez hasonlóan nekik sem sikerült véghezvinniük, egyelőre a tágabb ellenzéken belül is csak az egyik nagyobbacska alakulatot képezik.

Fogalmam sincs persze, ki miről álmodik, annyit mégis megkockáztathatok, hogy a Momentum miatt azért nem kell nagyon forgolódnia a miniszterelnöknek. S most, hogy Fekete-Győr kormányfő-jelöltként is beszáll a meccsbe, valószínűleg ettől sem nyúl még nyugtatókhoz.  

Nagyobb ennek a jelölésnek a médiafüstje, mint a társadalmi lángja, hogy képletesen fogalmazzak.

A Momentum a 2019-es román elnökválasztáson és a 2020-as helyhatósági voksolásnál is az USR PLUS román párt mellett kampányolt.

Mindenki nyugodjon meg, az ellenzék továbbra is Gyurcsány Ferenc irányítása alatt készül a választásra, most éppen a Momentum elnökének kamaszkori lázadását látjuk. Olyan ez, mint az óvodában, amikor a kisgyerek nem akarja megenni a spenótot és hisztizik. A dadus mosolygó arccal nézi a gyermekes lázadást, amely idővel elül és a gyerek végül csak megeszi a spenótot. Eszi, nem eszi, nem kap mást. Fekete-Győr András sem.

A Momentum 31 éves elnöke pelyhedző szakálla ellenére sem tűnik tapasztalt politikusnak, pláne nem államférfinak. Pártja leginkább abból él mint eddig az LMP és a Jobbik, hogy a 2010 előtti világot elutasító ellenzékiek tőlük várják a Gyurcsány-Apró érdekkörtől és csatolt részeitől mentes nyugatos és szabad Magyarországot. A kis naivak.

Az uniós csúcstalálkozó előtt fokozódik a nyomás. A kakofónia hallatán ne felejtsük el, hogy nem Lengyel- és Magyarországot sürgeti az idő, nem nekünk fontos a megállapodás.

Brüsszel a propaganda fronton erősít, most éppen azt pedzegetik, hogy akár 25 ország is hajlandó lenne felvenni a Next Generation EU gazdaságélénkítő csomaghoz szükséges hitelt. El ne higgyük! Arról már többször írtunk itt, a Mozgástér blogon, hogy Berlin és Brüsszel az eurózónán kívüli összes, prosperáló országot bevonná az adósságunióba eurózóna finanszírozásába, tehát a lengyel és magyar nemzetgazdaságot is. Egy nélkülünk elfogadott “mentőcsomag” a következő hitelfelvételnél precedensként szolgálhatna a “fukar” országok számára, amelyekre nélkülünk most nagyobb teher hárulna.

Egy ilyen államközi konstrukció előkészítése egyébként is sok idő, illetve az eladósodott déli eurózóna országok válsága miatt újraindulna a hitel “vissza nem térítendő” és valódi hitel aránya közötti vita.