Tényleg több tízezer nyugdíjas, elnyomott és nehéz helyzetű kisebbségi, keményen dolgozó kisember, a közéletért aggódó polgár és a túlélésért küzdő kisvállalkozó töri fel malacperselyét, üríti ki az aprópénzgyűjtő edényét, vagy mond le egy apró álmáról azért, hogy pénzével egy magasabb célt szolgáljon. A demokrácia ugyanis az alternatívák közötti szabad választásról szól, amely felmutatja a társadalom előtt álló utakat és azok következményeit. Jó esetben ezen alternatívák ismeretében alakul ki egy többség, amely a következő négy évre meghatározza az ország fejlődésének irányát.

Mivel a globalistáknak már nincsen jó ajánlata a Nyugat társadalmainak és a hidegháború évtizedeiben megszokott általános jólét ígérete is a múlt részévé vált, erősödik a proteszt. A nyugati ember már sokallja az idegenek beáramlását, akik ugyanúgy a nagyvárosokba és azok agglomerációjába törekszenek, mint az őslakosok. A következmény ismert, egekbe szöktek a nagyvárosi lakbérek, az oktatási és szociális rendszer túlterhelt, romlik a közbiztonság és lassan már nincsen hová költözni, ahol ne ez lenne jellemző. Amerikában a demokraták által kormányzott városokból és államokból a republikánus államokba menekül a középosztály, ami csak abból a szempontból gond, hogy a jobb életminőséget keresve magukkal hozzák szavazói magatartásukat, “billegő államot” csinálva a korábban republikánus fellegvárnak számító Texasból, Arizonából és más déli államokból. Az elvándorolt középosztály helyére migránsok és hajléktalanok érkeznek, akikre nem lehet gazdaságot építeni, mint ahogyan azt San Francisco szomorú példája is mutatja.

A pénztárcájukkal is szavaznak