Ne legyenek kétségeink! Az újkori népvándorlásban sokan esélyt látnak az unió további föderalizációjára; a csökkenő lélekszámú és öregedő európai társadalmak vérfrissítésére; a fogyasztás szinten tartására és persze ezek mentén a saját hatalmuk megőrzésére. Ezért támogatják a migrációt. Berlin és Brüsszel a migráció kérdését európai szinten tartja, hogy arra “európai megoldást” találhasson. Néha persze “rá kell segíteni” a problémára.

Van képük hozzá.

Minden egy provokációval kezdődött. Annak a 2015. szeptemberi napnak a reggelén egy Twitter-üzenet azt sugallta, hogy Berlin vonatokat küld a Keleti pályaudvar előtt feltorlódott migránsokért. A hírt hamar cáfolták, ám a tömeget ez nem nyugtatta meg. Elindultak gyalog álmaik földje, Németország felé.

A német politika a nagy válságoktól reméli az integráció elmélyítését, így ami nem sikerült az euró “megmentésénél”, az majd menni fog a “szír menekültek” befogadásánál, valójában az újkori népvándorlás kezelésénél — remélték. Ehhez akartak momentumot teremteni, ehhez kellettek a hatásvadász képek és az, hogy a tömeg ne messze a Balkánon torlódjon, hanem Észak- és Nyugat-Európa pályaudvarain keresztül a földrész közepére is eljusson.

"Minden szírt befogadunk!"

Összesen 14 ember került bíróság elé, akik a vád szerint támogatást nyújtottak annak a két terroristának, akik mindössze 2 perc leforgása alatt 12 személyt gyilkoltak meg a Charlie Hebdo szerkesztőségében, illetve a velük kapcsolatban álló harmadik dzsihadistának, aki az elkövetkező két napban további 5 franciával végzett.  

A 2015 januári francia terrortámadás-sorozat kitörölhetetlen nyomot hagyott nem csak Franciaországban, de egész Európában, sőt, a teljes nyugati világban. Ma már furcsa visszaemlékezni arra, mekkora felháborodást váltott ki a mainstream sajtóban, amikor a terrortámadásokat követő megemlékező felvonulás után a magyar miniszterelnök a gazdasági bevándorlás káros hatásairól beszélt, majd az év novemberében a Politiconak nyilatkozva kimondta, hogy a bevándorlás és a terrorizmus között kapcsolat van. Az akkor szentségtörésnek számító kijelentéseket ma a kontinens lakói - kimondva, kimondatlanul - tényként kezelik. Orbán Viktor kiállása előtt az európai politikában a migráció, és az azzal összefüggő kulturális és biztonságpolitikai kérdések egyszerűen tabunak számítottak, amiről nem szabadott beszélni. Mára ezekben a kérdésekben részben sikerült lerombolni a liberális véleményfolyosó falait, de legalábbis kisebb lendülettel fasisztázzák és nácizzák le az embert, ha kiejti a száján az “illegális bevándorlás” kifejezést. 

A terrortámadásokkal összefüggésben van azonban egy másik tabu is, ami megdőlni látszik. Ez azonban nem a liberális véleménydiktatúra elleni lázadásból fakad, épp ellenkezőleg: a szélsőliberális politika közvetlen következménye.

“Németország jól tette, hogy 2015-ben barátságos arcát mutatta” — nyugtatja Merkel kancellár a németek lelkiismeretét és ugyanazzal a lélegzettel azt is hozzáteszi, hogy “2015 nem ismétlődhet meg!”. Ez a két mondat jellemzi a német migrációs politika hivatalos részét. A nem hivatalos részt a tanulmányokból ismerhetjük meg.

Német probléma.

Az ENSZ becslése szerint 2050-re Európa lakossága legalább 26 millióval csökken és 714 milliós lesz. Az őslakosok egyre kevesebb gyermeket vállalnak és Kelet-Közép-Európából sem érkezik már elég vendégmunkás. Sőt, az utóbbi években már többen költöznek vissza, mint ahányan útra keltek.

A tanulmányok ezért az unión kívüli bevándorlásban látnak megoldást nemcsak a német, hanem a többi uniós ország demográfiai problémájára. Évi félmillió migránst kéne beengedni, akkor nem csökkenne a lélekszám. Igaz, az már egy teljesen más “Európa” lenne.