Szóval a 444 távirati stílusban közli, hogy a távoli – és nyilvánvalóan hazánknál sokkal, de sokkal haladóbb Izlandon – gyermeket szült egy 19 éves férfi. Igen, jól olvassák: egy férfi. És mindezt minden kritika és kérdésfelvetés nélkül leközli egy viszonylag olvasott magyar portál. Persze tudom, hogy velem van a baj, és nyilvánvalóan még sokmillió honfitársammal. Hovatovább Közép-Európa nagy részével komoly baj van. Hogy miért? Azért, amiért nem képes elsőre felfogni, hogy ugyan már hogyan lehet annyira megerőszakolni a természet törvényeit, hogy férfiak is képesek legyenek szülni. Egy pillanatig persze fejtörést okozhat a válasz megtalálása, de aztán kiderül a pofonegyszerű trükk, ami nem más, mint hogy az egész egy óriási hazugság. Ugyanis nem férfi adott életet az izlandi kislánynak, hanem természetesen egy nő. Egy olyan nő, aki minden biológiai adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy gyermeket tudjon szülni. Továbbá van még egy érdekes tényező az izlandi nő – ó, pardon férfi – gyermekáldásában, ugyanis van egy élettársa. Nem fogják kitalálni, egy férfi.

(Kép forrása: itt.) 

Tehát kezdjük az elejéről: Izlandon egy nő, aki valamilyen oknál fogva férfinek képzeli magát, életet adott egy lánygyermeknek, akinek az édesapja egy izlandi férfi, aki történetesen a hölgynek (?) a párja (sic). Van hír? Nincs hír. Azaz, de, mégis van. A hír pedig az, hogy a politikai korrektség és az emberi jogi fundamentalizmus önmaga paródiájává vált. Persze ez nem újkeletű sztori, de azért mégis felkapja az egyszerű, „mucsai”, „provinciális” közép-európai ember a fejét, ha a fentiekhez hasonló híreket olvas. És az egészben az a legszörnyűbb, hogy a pc oltárán a liberális értelmiség feláldozza a maradék józan eszét is. Nem tudni, hogy vajon magukat is hülyének nézik-e, amikor olyan képtelenségeket közölnek pókerarccal, hogy férfi szült gyermeket, vagy csak az olvasóikat tekintik teljesen ostobának. De félő, hogy ők tényleg elhiszik, amit írnak. És ez nem csak a homoszexuális propaganda ki tudja hányadik vadhajtásának normálisként való beállítására igaz, hanem szinte már mindenre, amit a liberális pc-vezérelt elit a nyilvánosság előtt kommunikál. Szerintük idegen kultúrából érkező bevándorlók milliói áldásos hatással vannak Európára, ezen felül a legfontosabb kérdés teljesen nyilvánvalóan az azonos neműek házasságának minden EU tagállam általi elismerése. Ja, és persze ingyenes gender studies a migránsoknak. Mi más? Képzeljük el egy pillanatra, ahogy a szír menekült férfiak a homoszexualitást népszerűsítő egyetemi előadásokon tapossák egymás sarkát valahol egy nyugat-európai egyetemen.

Az eset után a Vatikán elbocsájtotta hivatalából Charamsát. Az eset kihívta maga ellen az „európai felvilágosult értelmiség” haragját, annak ellenére is, hogy a Szentszék által kiadott nyilatkozat rögzítette, hogy a felmentés oka nem Charamsa coming outja, amely „tiszteletet érdemel”, hanem az, hogy a lengyel pap meggondolatlan nyilatkozata hatással lehet a hamarosan összeülő szinódus munkájára. Az érseki testület egyébként éppen a családdal kapcsolatos kérdéseket fogja megtárgyalni, többek között azt, hogy kell-e változtatnia a Katolikus Egyháznak a homoszexuálisokkal kapcsolatos nézetein.

Merthogy a minden vallás nézeteit tisztelő, végletekig toleráns hivatásos elfogadók tábora hosszú ideje követeli (sic!), hogy a világ legnagyobb felekezetét irányító Szentszék fogalmazzon meg új téziseket a melegekkel kapcsolatban, a jelenlegiek felett ugyanis „eljárt az idő”. A píszí tanait vallásos szintre emelő ateista tábor éppen ezért fogadta kitörő örömmel Őszentsége, Ferenc Pápa gesztus értékű telefonhívását, amikor az egyházfő megnyugtatott egy homoszexualitása miatt frusztrált katolikus hívet, hogy nem a szexuális orientációja, hanem a hite a lényeg. A regnáló pápában sokan egy haladó szellemiségű, a jelen kor kihívásait megértő egyházi vezetőt látnak, aki majd ledöntheti az ezeréves dogmákat.

Sőt, ez az egész Európát érintő kihívás mutathatja meg általában, hogy képes-e a liberális világ kibújni a saját magára fűzött kényszerzubbonyból vagy továbbra is a politikailag korrekt „eszméinek” a fogságában esik majd hanyatt. A nyugati világ a XX. század második felében, a „boldog békeidőkben” egyszerűen belekényelmesedett a jólétbe, és valódi problémák nem lévén, kreált magának újakat. Lépésről lépésre talált olyan vélt vagy valós kisebbségi helyzetben lévő társadalmi csoportokat, melyeket mindenáron – akár a normalitást megerőszakolva – igyekezett felszabadítani az „elnyomás” alól. Persze azt érdemes itt aláhúzni, hogy nyilvánvalóan az aufklérista lobbi sok esetben valódi eredményeket ért el, vegyük csak példáként a női egyenjogúság megvalósulást a XX. század utolsó harmadára. Azonban „küzdelmeik” többsége ’68-ban és azt követően is a mi nézőpontunkból szélmalomharcnak tűnhetne, de a nyugati világ nagy része mégis térdre kényszerült előttük, gondoljunk csak az amerikai Legfelsőbb Bíróság azonos neműek házasságában hozott döntésére.

Az alelnök szándéka a homoszexuális házasság generális bevezetésén túl kiterjedt arra is, hogy ha egy azonos nemű pár olyan tagállamban házasodik össze, ahol erre van lehetőség, akkor ez a házasság legyen érvényes az összes tagállamban – még ott is, ahol ennek nem adottak a jogszabályi feltételei. Timmermans nem véletlenül fogalmazta meg ebbéli szándékát, hiszen az elmúlt hetek, hónapok egyik kiemelt témájává vált a homoszexuálisok házasságának lehetősége az ír népszavazás, majd az amerikai Legfelső Bíróság döntése nyomán. A kijelentéssel nagyjából egy időben került sor Európa-szerte az LMBTQ Pride menetekre, így a budapestire is. Ugyanakkor minimum véleményes egy magas rangú EU-s döntéshozónak olyan kijelentést tennie, amely számos tagállamot – nem csak jogi, de morális szempontból is – érzékenyen érinthet.