Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Szociális juttatások az EU-ban: Kinek jár? Kinek jut?

Aki nem dolgozik, az ne is egyék! – a bibliai elv talán még soha nem volt ennyire aktuális, mint napjainkban. Az öregedő nyugat-európai jóléti társadalmak ugyanis a szemünk láttára finomítják a szociális juttatások rendszerét, hogy lehetőleg csak fiatal, sokgyerekes és munkaképes embereket vonzanak kívülről, illetve az “őslakosokat“ még jobban ösztökéljék a munkavállalásra.

(A Der Spiegel egyik korábbi címlapja: Álombevándorlók – magasan képzett dél- és kelet-európai fiatalok Németországban)


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

99,5% gazdasági bevándorló, 0,5% politikai menekült

Miközben Magyarország, Anglia és Franciaország már az újkori népvándorlás kezelhető mederbe terelésén dolgozik, és világos üzenetet küld a migránsoknak, addig a német és osztrák politikusok még csak a tüneti kezelésnél tartanak.

Az EU-ban már csak három ország tartja kapuit tárva nyitva a bevándorlók előtt: Svédország, Németország és Ausztria, melyek közül szeptemberben és októberben Ausztriában lesznek tartományi választások. Ha nem a hamis politikai korrektség 1968-as talaján álló nyugati főáramlatú média cikkeit és politikusi nyilatkozatait nézzük, hanem az “utca hangjának” választási eredményekben is mérhető véleményét, úgy azt láthatjuk, hogy európaiak elsöprő többsége ugyanúgy ellenzi a tömeges bevándorlást, mint minden tárgyilagosan és távlatosan gondolkodó szakember.

Az osztrák közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Felső-Ausztriában, de még az egyébként “vörös” Bécsben is a bevándorlás-ellenes Szabadságpárt (FPÖ) válhat a legerősebb politikai erővé. Ha Bécs októberben a Szabadságpárt vezetése alá kerülne, az elementáris hatással lenne a német politika állóvizére is.


Se ki, se be

Nehéz lesz normatív fogalmat alkotni a „menekültekről”, akiket befogadunk és a „gazdasági bevándorlókról”, akiket hazazavarunk Európából (és Magyarországról).

Például azért, mert haza kéne zavarnunk a Tesco Magyarország brit vezérigazgatóját és az összes többit, akik egyáltalán nem tudják bizonyítani, hogy otthon üldöznék őket, politikailag, vagy társadalmilag, viszont az megalapozottan feltételezhető, hogy gazdasági okok miatt vándoroltak ide be, még ha a bevándorlásuk munkaszerződés formájában is történik. Egyrészt elveszik a helyet egy tehetséges magyar ember elől – mindaddig, amíg nem lesz legalább két teljes jogú vezérigazgató a Tesco élén, az egyik magyar –, másrészt megélhetési céllal, tehát gazdasági bevándorlás céljával tevékenykednek itt.


Bevándorlás: Magyarország az Unió fekete báránya?

Európai körkép a bevándorlási szabályok változásáról.

Olvasom a véleményeket a bevándorlás vitában. Állítólag Európa fekete bárányai vagyunk és idegengyűlölők.

Fontos leszögezni, hogy továbbra sem zárt az Európai Unió és így Magyarország sem a humanitárius katasztrófa elől menekülőkkel szemben, sem azokkal a migránsokkal szemben, akik legálisan munkát szeretnének vállalni a területén.

Magyarországnak sem a politikai menekültek és a gazdasági bevándorlók (például az albán pék, a török gyrosos vagy az erdélyi kőműves) okoznak problémát. A baj a migráció harmadik fajtájával van, a megélhetési bevándorlással. Nem kevesen ülnek úgy hajóra Afrikában, hogy bár helyzetük hazájukban siralmas, valójában nem számítanak politikai menekültnek. Európába érve pedig túlélési stratégiájuk legfontosabb pillére a politikai menekülteknek járó juttatások igénybevétele.