Ott, ahol a kormányellenes erőknek szánt nyugati pénzeket szervezik, elgondolkodtak. Végtére annyi mani nincs a világon, hogy azt egyre-másra rosszul kiszemelt emberekbe fektessék bele, a politikai hasznosulás minden reménye nélkül. Márki-Zay Péter nagy lecke volt a nyugati hölgyek-uraknak. Csúnyán megbukott, hiába támogatták őt tekintélyes adományokkal, ráadásul ezt még el is fecsegte, noha az ilyesmit aztán végképp nem szokás, főleg nem összegszerűen. Ő aztán lesheti is az újabb utalásokat.

MZP semmiképp se bizonyult jó választásnak. Bár a fasisztáktól a komcsikig  szinte mindenkit keblére ölelt, mégse kellett a nómenklatúra-burzsoáziának. Túlságosan zajosan kommunikált, nem értette a félszavaikat, nem az ő kutyájuk kölyke volt, na. Márpedig a nómenklatúra gazdasági ereje, királycsináló bólintása nélkül, külsős pénzek ide vagy oda, senki sem lehet ellenzéki király errefelé. 

S királynő sem.

2022-ben éppenséggel Dobrev Klárából akartak királynőt csinálni, minden pozitívumot neki tulajdonítva, amit egy komprádor burzsoázia a saját jelöltjébe csak beleképzelhet. Még az se látszott bajnak, hogy Dobrev egyben Gyurcsányné is. Na és? A férj elementáris politikai elutasítottságát a feleség mássága majd ellensúlyozza. Erre a kétes kísérletükre mégse kerülhetett sor, mert a puding próbáját Márki-Zay, kéz a kézben Karácsony Gergellyel, „önerőből” megakadályozta. Jött a negyedik kétharmados fiaskó, a nómenklatúra tombolt, Gyurcsányék meg családilag elégedetten mosolyogtak. Lám, ide vezet, ha az ellenzék nélkülünk próbálkozik.

Az önzetlen külsős adományozók most új arcot keresnek, hogy megint a bankszámlájukhoz nyúlhassanak.  

Újat, de kit?

A hétvégén ez alighanem eldőlt, avval, hogy az ellenzéki szkanderre a Momentum színeiben Donáth Anna is bejelentkezett.

Gyurcsánnyal nem lehet nyerni! – hangoztatják ellenzékiek és baloldaliak őszinte pillanataikban. A DK oligarchapárt a legtámogatottabb ellenzéki és baloldali erő! – kontráznak a Gyurcsány-párt rajongói. Ez a két állítás egyszerre érvényes, és már többen, sokféle módon próbálták feloldani.

Bajnai Gordon tíz éve egy zöldmezős választási pártot (Együtt) gründolt, amelyben ő és Haza és Haladás Alapítványa a globalizáció nyerteseit; a Milla a fiatalokat; míg a “bohócforradalom” a globalizáció veszteseit hozta volna. Ettől a 2014-es választásokra akkora támogatást reméltek, amely fölöslegessé teszi a baloldali pártokkal való alkudozást.

Ez ugyanúgy nem jött be, mint az utódpárt utódpártjának kihagyása az „összefogásból”, mivel 2013. október 23-án a Műegyetem rakparti gyűlésen a tömegben V-alakban elhelyezett DK-sok „demokraták” meghackelték Mesterházy Attila beszédét teljes baloldali összefogást követeltek, aminek így a DK is része lett.

Elküldik, de marad

Kovács László 1998-ban lett az MSZP elnöke, és ekkor már mindenki a következő választás szocialista kormányfő-jelöltjeként tekintett rá. 2001 tavaszára azonban sikerült kipiszkálni Kovácsot a jogos várományos pozíciójából, és az MSZP egy párton kívüli politikussal, Medgyessy Péterrel futott neki a 2002-es választásnak. Medgyessy alig töltött el pár hetet kormányfőként, amikor jött a D-209-es ügy, két évvel később pedig végleg félreállították.

Választási sorozatunk előző részében már rámutattunk arra, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltjének szavait komolyan kell venni, hiszen ha ő vezetné Magyarországot, a kimondott szót tettek is követnék. Talán már minimum verbális háborúba sodródtunk volna Oroszországgal és – a német katasztrófavédelem kisfilmjét követve – mi is nemsokára teamécsesekből és virágcserépből eszkábálhatnánk magunknak fűtőtestet. Ezért sem mindegy, hogy ki vezeti az országot!