Amire gondolok, az nem más, mint a hír, amely szerint Mark Zuckerberg felajánlotta a Facebook szolgálatait a Biden-adminisztrációnak. A kiszivárgott hangfelvételeken Zuckerberg többek között arról beszél, hogy a bevándorlás és az illegális bevándorlók támogatásában, a klímaügyekben, valamint a faji igazságosság és egyenlőség témájában tudnak majd segíteni Bidenéknek. Az, hogy a Facebook előnyben részesíti a liberális tartalmakat, nem újdonság. Ami miatt igazán félelmetes ez a hangfelvétel, az az, hogy a Facebook vezetősége elismeri: olyan ügyekben van döntéshozatali kompetenciájuk, amelyek a demokratikusan választott testületeket illetnék meg, ezért itt az ideje, hogy hatalmukat megosszák a demokratikus világ vezetőjével, az Egyesült Államok elnökével. 

A jeles grémium – már létrejöttével – számtalan kérdést vet föl, melyek tisztázása híján leendő ítéletei, sőt maga a bizottság létezése, nem értelmezhetőek.

Ha jól értem, a dolog úgy fog működni, hogy ha valakit a Facebook cenzorai letiltanak, akkor ő ehhez a testülethez fordulhat sérelme orvoslásáért. Ugye, úgy tudjuk, a cenzorok tiltásuk indokaként a közelebbről nem meghatározott, „közösségi irányelvek” alapján hozzák döntésüket. Kérdés mármost, hogy amennyiben a Facebook-bírák ugyanezen „közösségi irányelvek” alapján döntenek, akkor egy új „jogrend”, törvénygyűjtemény jön létre. Európában már most is léteznek párhuzamos jogrendek, a nemzeti törvények és törvénykezés mellett/fölött vannak európai jogok és bíróságok. Ezek egymáshoz való viszonya vitákkal terhes; lásd a német alkotmánybíróság döntését. Ha minden igaz, akkor ehhez újabb „bíróság” és „jog” csatlakozik majd, csak hogy egyszerűbb, érthetőbb és főleg élhetőbb legyen a dolog.

Amit másfél évvel ezelőtt még sokan összeesküvés-elméletnek bélyegeztek, az ma már ténykérdés. Először 2016 januárjában írtunk arról, hogy Zuckerberg politikai akcióba kezdett: a Facebook ekkor Európa-szerte kampányt indít a migránsokkal kapcsolatos negatív hozzászólások ellen, vagyis politikai alapon cenzúrázni kezdték a közösségi oldal tartalmát. Néhány hónappal később, az amerikai elnökválasztási kampányban Zuckerberg egy beszédében megjegyezte: úgy érzi, tennie kell Trump elnökké-választása ellen. Az, hogy ez mit is jelent a gyakorlatban, hamarosan kiderült. A vállalás ugyanis nem merült ki annyiban, hogy Zuckerbergék tanácsadóként (és anyagilag is) segítették Hillary Clinton kampányát. Ennél többről volt szó. Egykori Facebook-munkatársak (és kiszivárgott belső dokumentumok) arról számoltak be, hogy a közösségi oldal rendszerszerűen szorítja háttérbe a jobboldali-konzervatív témákat. Ekkor már csak az igazán elvakultak tagadhatták, hogy a Facebook egy politikai eszköz a világ ötödik leggazdagabb emberének kezében.

Néhány napja a Gizmodo nevű tech-blogon volt-Facebook dolgozók számoltak be arról, hogy a közösségi oldal rendszerszerűen szorítja háttérbe a jobboldali-konzervatív témákat. A vádakat a Facebook természetesen tagadja, ám cáfolatukat némileg gyengíti, hogy a vállalat nem először kerül manipulációs botrányba. 2014-ben került nyilvánosságra a vállalatóriás súlyos morális dilemmákat felvető, titkos pszichológiai kísérlete, amely során közel 700 000 felhasználó hírfolyamát manipulálták a negatív és pozitív szavakat tartalmazó bejegyzések arányának szabályozásával.

A cseppet sem veszélytelen kísérlet akkor is a felhasználók tudta és beleegyezése nélkül folyt. A Facebook állítólagos célja az volt, hogy kiderítse, lehetséges-e „érzelmi fertőzést” okozni a felhasználóknak a különböző érzelmi töltetű tartalmak, bejegyzések szelektálásával. Arra voltak tehát kíváncsiak, hogy tudják-e befolyásolni a felhasználók érzelmi, pszichológiai állapotát a közösségi oldalon megjelent bejegyzések, hírek segítségével. Másként mondva: bele tudnak-e mászni a felhasználók fejébe.

(Kép forrás: itt.)