Máthé Áron
Máthé Áron történész

Március 15. A magyar szabadság napja

Az ezer éves magyar államiság második ötszáz évében a magyar politikusok és gondolkodók számára állandó problémát jelentett egy-egy kiemelt birodalmi központhoz való viszonyulás kérdése. Ez a birodalmi központ az évszázadok sűrűjében általában Bécs volt. Külön érdekesség, hogy a birodalmi központból kiszemelt célok és törekvések majdnem mind zsákutcának bizonyultak, míg a magyar érdekek valamiért szinte mindig egybeestek – volna – az összbirodalom hosszú távú, valódi érdekeivel.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át 
A múltnak tengerén, ahol szemem 
Egekbe nyúló kősziklákat lát, 
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.

(Petőfi)

(Zászlófelvonás katonai tiszteletadással az 1848-49-es szabadságharc 168. évfordulóján az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren 2016. március 15-én. Fotó: MTI/Máthé Zoltán)


Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

Kinek beszélnek?

A politikusok politikusul beszélnek, hiába az értelmiségi fanyalgás.

Szinte minden egyes politikai beszéd után megérkezik a Könyvmolyok Társasága, és elkezdi szétszálazni, miben nem stimmel valamely politikus beszéde a forráskritikával, akkurátusan elvégzett tudományos kutatómunka eredményeihez viszonyítva. A méltóságos Társaság a műfajt nem érti.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Elsikkasztott március

Március 15-e társadalmi, szociális üzenetét évről évre felülírják a napi politikai csatározások.

Nemzeti ünnepeink demonstrációs forgatókönyve negyedszázada egyazon rugóra jár. A történelmet ilyenkor is mindenki a saját napi politikai helyzetének megfelelően értelmezi, a szereplők vitézül szapulják egymást, hiába az elvileg közös ünnep, nincs vicsorgás-szünet.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Forradalom helyett olcsó provokáció

Nem először éri provokáció az Orbán Viktor beszédét hallgató tömeget.

Mindenki emlékszik a 2006. október 23-i Fidesz-nagygyűlésre: a résztvevők alig egy perccel a megemlékezés végét követően egy tömegoszlató akció közepén találták magukat – kardlap, gumilövedék, könnygázgránát. Az sem ritka, hogy a baloldali pártok szimpatizánsai erőszakosan lépnek fel. Emlékszünk, amikor a Krétakörös Gulyás Mártont érte fizikai atrocitás a DK rendezvényén. De volt már székházfoglalás és székházostrom is. Az erőszak kultúráját a rendszerváltás után Gyurcsány Ferenc élesztette újjá, és azóta, ha nem is virágzik, de újból és újból kidugja fejét a föld alól.