Máthé Áron
Máthé Áron történész

Október 23.

„Budapest ma ennyit tesz, mint a tanknak neki lehet menni puszta kézzel.” (Örkény István)

Döntik a Juszufot. 1956. október 23-án estefelé körbeszaladt a hír, először a környéken, majd az egész városban. A szobor kezdetben ellenállt a teherautókra kötött drótköteleknek. Amíg a lángvágók megérkeztek, szinte népünnepéllyé változott a tüntetés, majd utána a szobordöntés, végül pedig a szobor elvontatása és szétdarabolása.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Október 6.

„A szabadság fáját néha hazafiak és zsarnokok vérével kell meglocsolni” (Jefferson)

Elcsépelt közhely az a történelmi igazság, amely szerint a modern Magyarország alapjait 1848-49-ben, a forradalom és a szabadságharc idején tették le.

Mai cinikus, de legalábbis ironizáló, mindent elpoénkodó világunkban nehéz látni és láttatni azt a lelkesedést, amely egy egész nemzedéket lendített át a katonai vereség utáni csalódáson és a megtorlás évtizedein. Hogy is írta Jókai? „Talán álmodtuk mindezt? Bizony csak úgy álmodtuk mindezt.”.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Hála helyett össztűz

Az amerikai professzor szerint Magyarország a rohadás, amit meg kell fékezni.

A migrációs krízis kapcsán Magyarországot élesen támadó írás jelent meg a minap a Foreign Affairs online hasábjain. A cikk szerzője a szabadságszerető és demokratikus Nyugat első számú közellenségeként aposztrofálja Magyarországot. R. Daniel Kelemen írása az Orbán-kormány mihamarabbi megdöntésére szólítja fel Európa vezető politikusait, és ennek eléréséhez minden elképzelhető pénzügyi, jogi és politikai eszköz bevetését jogosnak nyilvánítja. (Liberális demokrácia, első lecke: a másként gondolkodókat el kell hallgattatni.)


Máthé Áron
Máthé Áron történész

A nemzeti identitás újjáéledése?

A magyar ember azt látja, hogy egész Európa össze-vissza beszél, és a meghatározó politikusok életidegen módon álszenteskednek a polkorrekt kánon szerint. De az is látszik, hogy a környező országok közül egyedül mi tudtuk kezelni a helyzetet.

A XX.század nem sok jót hozott a magyarok számára. Két vesztes világháború, Trianon, levert ’56-os szabadságharc, azután a téeszesítés („Nem győztük az angolokat várni, be kellett a, be kellett a téeszcsébe állni”). Végül a kommunizmus bukása után egy millió megszűnt munkahely, szegénység, és lecsúszás várt a társadalom jelentős részére. Sikereink közül a sportsikerek voltak jó darabig a legtartósabbak; ’56 három négy-hónapja után a Kádár-rezsim szürke, langyos sörrel locsolt hétköznapjai jöttek, a ’89-es csodák éve és az első szabad választások meg inkább csak a politikailag tudatos rétegek számára jelentettek valamit – a többség bizony hamar vesztesnek érezte magát. Azóta csak a sportsikerek csörgedeztek, néha vékonyan, néha bővebben, de hát a foci az sajnos nem állt talpra.