Az orvostudomány még adós a magyarázattal ennek okairól, ám a tünetek egyértelműek: oltásellenes hangulatkeltés, emberéletek feláldozása politikai érdekek oltárán, káoszteremtés. A Soros-blog, valamint az Index nevű ellenzéki választási szervezőiroda és annak a Telex nevű képződményhez távozott propagandistái fokozott mértékben mutatják ezeket a tüneteket.

Alapvetésként szögezzük le, hogy minden országban létkérdés a lakosság mielőbbi átoltása, legalább olyan mértékben, hogy az nyájimmunitást biztosítson. Ennek érdekében felelős államférfiak kötelesek minden lehetséges eszközt igénybe venni, így különösen az elérhető mennyiségben behozni a nemzeti hatóságok által bevizsgált, hatékonynak és biztonságosnak ítélt vakcinákat. Ezzel megelőzhetőek a világjárvány okozta további nagyszámú súlyos megbetegedések, halálesetek. Feloldhatók a korlátozások, visszatérhet a gazdaság a régi kerékvágásba.

Leszól, és Brüsszelből senki sem szól neki vissza, vajon hogyan képzeli ezt Soros úr? És főleg milyen alapon?

Brüsszel most éppen a jogállamiságból és a demokráciából tart előadásokat néhány kiszemelt - szerinte renitens - tagországának, s miközben elszántan vizsgáztatná őket, ő maga látványosan megbukik a vizsgán.

A politológia három alapkérdése tudniillik így szól:

Ki dönt, ki cselekszik?

Ki legitimálja a cselekvőt?

Milyen identitással bír a cselekvő?

Az unióban Soros a jelek szerint az egyik erős cselekvő, noha erre jottányi legitimációja sincsen, identitása pedig – a nyitott társadalom Karl Poppertől átvett, de meglehetősen zanzásított elképzelése   - legalábbis vitatható, de semmi esetre sem Európa közkeletűen elfogadott értékein alapszik. Marad tehát a sok pénz, amellyel ezeket a politológiai hiátusokat bárki könnyedén be tudja tömni, ámbár ez nemigen válik sem a jogállamiság, sem a demokrácia dicsőségére.

A lengyel kormány ki akar lépni az Isztambuli Egyezményből. A hír mögött egy folyamat látszik, amely a nemzetközi jogot visszaterelné eredeti medrébe. Az ugyanis az államok közötti viszonyokat szabályozza, ám az utóbbi időben soft politics eszközzé silányult és a globalista NGO-k homokozójává vált.

Németországnak megmarad a házi piacának számító EU, így az USA-val és Kínával továbbra is egy súlycsoportban játszhat. A franciák megkapták az “uniós pénzügyminiszter” előszobájának számító transzferuniót. Az olaszok újabb ingyen pénzt kapnak, míg a fukar ötök nagyobb visszatérítésre számíthatnak. Az eurozónán kívüli országok kevesebb pénzt égetnek délen, és ami nekünk, magyaroknak a legfontosabb, időt nyerünk, ami alatt országunk tovább erősödik.

Sikerült!