Többnyire a külföldi mintakövetés szolgai parancsa ösztönzi őket erre, ám az is lehet, hogy éppenséggel a hazai viszonyok megerőszakolt szemlélete ludas ebben. Előbbire a szovjet út magyar változata „a vas és az acél országa leszünk!”, továbbá az „arccal a vasút felé!” jelmondatok (copyright Rákosi, illetve Gerő), utóbbira pedig a maoista Kína – „fogjunk legyeket, meg verebeket!” – felhívása a kézenfekvő példa. A maga módján a maga idejében mindkettő totális kudarc volt, mert mindkettő totálisan torz szemüvegen keresztül értelmezte a világot.

Most a sokszorosan tönkre vert magyar baloldal a harmadik kétharmados parlamenti fiaskó után mintha sietve a vidék felé fordulna. „Az MSZP a továbblépés lehetőségét főképp a vidéki, kis-és középvárosi csoportok újraépítésében és megerősítésében látja”, írja a vidéken egyébiránt nemigen olvasott, merthogy nem is igen kapható Népszava. Sőt arról is hírt ad a lap, hogy az LMP „a szocialistákhoz hasonlóan szintén a vidéki jelenlét megerősítését tartja a párt legfontosabb feladatának.”

A Medián kétségkívül törekedett is tavaly Karácsony álmának beteljesítésére, hiszen 16 százaléknyi szavazót mért egy ilyen, nem is létező, elképzelt koalíciónak. Erre mondják, ügyes.

Az álomból aztán semmi nem lett, az LMP és a Momentum rá se hederített Karácsonyra, és a kétségkívül objektív felmérésre.

A kormányváltás kirakatpolitikája mögött valójában régen megkezdődött már a helyezkedés, hogy aztán április 8-a után minden baloldali szereplő a lehető legkedvezőbb start-pozícióhoz jusson.

(Orbán Viktor évértékelője)

Orbán Viktor 19., Gyurcsány Ferenc 13. és Vona Gábor 7. évértékelő beszéde azt mutatja, hogy ez a műfaj szervesen beépült a magyar politikai életbe. A releváns pártok elnökei a tavaszi parlamenti szezon nyitásaként programadó beszédet mondanak, amiben értékelik az előző évet, és kitűzik az új esztendő feladatait.