Miközben a demokrácia exportja hamarosan megint amerikai célkitűzés lehet, miközben az Európai Unió főárama elszánt képmutatással kérné számon egyes „ antidemokratikus” tagállamain a jogállamiságot, addig a nyugati neolib-„baloldali” technokrácia és az őket kiszolgáló tojásfejűek lopakodó lépésekkel sasszéznak egy progresszív diktatúra felé.

Nem tévedés: a progresszív diktatúra irányába.

Aki manapság nem csak linkel, hanem gondolkodik is, fura dolgoknak juthat ugyanis nyomára.

Valahogy már az is elsikkadt, amikor 2016-ban Donald Trump győzelme után a zaklatott állapotban leledző Hillary Clinton „szánalmas, tanulatlan tömegnek” nevezte ellenfele szavazóit, mondván, hogy az egyre komplexebbé váló világban nem lenne szabad rájuk hagyni a politikusok megválasztását, mert akkor íme…, jön ez a borzasztó Donald. Értsd: a „populisták”, vagyis az amerikai Mucsa, hogy Mrs. Clinton dühét magyarul is generalizáljuk.

Clintonné azonban csupán egy tovatűnő elitista politikus, akinek immár nála kevésbé labilis - tudományos - erők lépnek a nyomába. 

Kontinensünk legnyugodtabb szeglete Skandinávia, arrafelé a bal- és a jobbközép egyaránt szembeszegül a társadalmat minden áron maga alá gyűrő, széttrancsírozó neoliberális gazdaságpolitikával. Feszültségek a skandináv országokban is akadnak, de a többiek alighanem szívesen cserélnének velük. Norvégia, Svédország, Dánia versenyképes világpiaci szereplők, anélkül, hogy ezzel alapjaiban rendítették volna meg középosztályaik jóléthez szokott szociális komfortérzetét. Idealizálni persze ezt a modellt sem kell, bár nem ártana kissé közelebbről venni szemügyre.

Az establishment pártok helyzete egyre bizonytalanabb Európában. Radikális, rendszerellenes erők sora cáfol rá a választási előrejelzésekre, miközben olyan pártok tűnnek el a süllyesztőben, amelyek éveken, évtizedeken át megkerülhetetlen elemei voltak az európai politikának.

Ilyen helyzetben nem is meglepő, hogy a mainstream elit „sikert” lát ott is, ahol az legfeljebb nyomokban felfedezhető fel. A márciusi holland parlamenti választás után is pezsgőt bontva ünnepeltek, pedig azon a voksoláson valójában megbukott a mainstream liberális politika. Mark Rutte kormányfő csak azért tudott elsőbbséget szerezni, mert ideiglenesen magára öltötte a bevándorlásellenesség álarcát. A francia elnökválasztást szintén önfeledt örömmel fogadta a mainstream elit, miközben Marine Le Pen az előző elnökválasztáshoz képest szinte megduplázta szavazóinak számát.

Múlt pénteken egy radikális iszlamista terrortámadást követett el Stockholmban. Kisteherautójával egy sétálóutca járókelői közé hajtott és négy embert megölt. A terrorista illegális bevándorló volt, akit a svéd hatóságoknak nem sikerült kitoloncolni az országból.

A történtek után arra számíthattunk, hogy a bevándorláspárti svéd elit átértékeli politikáját, és a továbbiakban nem enged be gondolkodás nélkül bárkit az ország területére. A liberálisok azonban ha lehet, még tovább tolják a biciklit, és egészen abszurd ötletekkel állnak elő a terrortámadás kapcsán.