liberálisvéleménydiktatúra” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 5

Megyery Gerda

politológus

Bevándorláspárti cenzúra

2018. március 13.

A Facebook már a látszatra sem ad: nyíltan beavatkozik az európai országok belpolitikájába.

Az utóbbi időben Magyarországon is egyre gyakrabban fordul elő, hogy a Facebook hosszabb-rövidebb időre letilt felhasználókat, felfüggeszt oldalakat. A letiltott-felfüggesztett felhasználók vétsége, hogy a bevándorlásról valamilyen negatív hangvételű tartalmat osztottak meg, amit a Facebook „szélsőséges tartalomnak” vagy „gyűlöletbeszédnek” bélyegez, és cenzúráz.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Mi bajuk van az európai őslakossággal?

2019. február 20.

Orbán Viktor miniszterelnök családvédelmi akciótervének bejelentése után megindult a cunami. A haladó sajtó véleményvezérei tüzet és átkot köptek az egész elgondolásra.

Volt, aki kissé kommunisztikus hevülettel kritizálta az intézkedéscsomagot: „Egyszerűbben megoldhatnánk, hogy mindenkinek jó legyen!”. Erre csak a Gyurcsány-féle őszödi beszéd szavai ugranak be: „Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.”

A mainstream irányvonal azonban éppen a másik oldalról közelített. A haladás elszánt hívei ugyanis Hitler egyes családvédelmi elgondolásaihoz hasonlították a dolgot – hiszen aki a gyerekek születését támogató intézkedéseket hoz, az kétségtelenül náci. Igazán sajnálatos, hogy Hitler széleskörű állatjogi és állatvédelmi, illetve dohányzásellenes intézkedéseket is hozott. Ha ironizálni akarnánk, akkor mondhatnánk, hogy tulajdonképpen Orbán Viktor már évekkel ezelőtt lebukott, amikor a kocsmákban betiltotta a dohányzást! A Gyalog-galopp boszorkányperéhez hasonlóan vonjuk le tehát a következtetést: náci! Hogy mindezeken túl mondjuk az autópályák és a rajtuk haladó VW gépjárművek vajon nácik dolgok-e, azt az Önök fantáziájára bízzuk. Érdekes összevetni a helyzetet a múlt század 70-es, 80-as éveiben az NSZK-ban a demográfiai- és multikulti-vitákkal, amikor is a családtámogatási intézkedések terveire válaszul ugyanezek a hitleres érvek bukkantak fel. Ezt a második nagy német Kulturkampfot nem a jobboldal nyerte, és Kohl kancellár távozását követően a nyíltan migránspárti baloldal került hatalomra.

Teljes cikk

Orbán nyerésben van és élvezi

2019. július 27.

Lánczi Tamás

politológus

A miniszterelnök öt évvel a szintén Tusnádon elmondott és világhíressé vált beszéde után úgy érezte, itt az idő újra elővenni a témát.

Aki a blogomat olvassa, annak fölösleges elmesélni, hiszen úgyis emlékszik rá, mekkora össztüzet kapott Orbán azért az eretnek gondolatért, hogy a liberális demokrácián kívül is létezik élet, demokrácia, sőt, ott létezik csak igazán. A liberális véleményformálók Navarone összes ágyújaként zúdítottak össztüzet a magyar miniszterelnökre. Volt itt minden: megbélyegzés, kiátkozás, elszigetelési kísérlet, gúnyolódás, lényegében majdnem minden, ami általában csak ószövetségi prófétáknak az osztályrésze. Amikor Orbán az ellene és Magyarország ellen irányuló liberális gyűlöletről beszélt, még visszafogott is volt, hogy nem tette hozzá: néha gyilkos indulatok törtek felszínre.

Hogy mi az oka ennek a gyűlöletnek, arra a szónok adott egy filozófiai megalapozottságú választ. Van azonban egy prózaibb magyarázat is.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

A németek háromnegyede nem mer nyilvánosan politizálni

2019. október 17.

Miközben Magyarországot „demokrácia-eljárásnak” csúfolt politikai kirakatperbe fogják, számos nyugat-európai országban enyhén szólva is furcsa dolgok történnek.

A közösségi oldalak cenzúrája, a politikai ellenfelek jogi vegzálása, a politikai korrektségbe csomagolt véleményterror megtették hatásukat. A válaszoló németek háromnegyede nem mer nyilvánosan politizálni.

Amikor a rendszerváltó országok polgárait harminc éve a demokráciáról kérdezték, a többpártrendszer és szabad választások után rögtön a véleményszabadság jutott eszükbe. Ez a jog az amerikai alkotmányban is kiemelt helyen szerepel, nem véletlenül büszkék rá Donald Trump országában.

A vén kontinensen azonban más módi járja. Amióta Angela Merkel és a Facebook ura, Mark Zuckerberg egy New York-i találkozóján véletlenül bekapcsolva maradt egy mikrofon, pontosan tudhatjuk, hogy a kancellárnak nem tetszik a közösségi oldal „ellenőrizetlensége”. Berlin hozott is egy törvényt, ami akár 50 millió euró büntetéssel is sújtja a nagy elérésű közösségi oldalak üzemeltetőit, ha azok „gyűlöletbeszédnek” adnak teret. Ennek fogalmát persze a mainstream határozza meg, például a Soros György és mások által bőkezűen finanszírozott Correctiv.

Dolgoznak rajta.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Veszélyes szavak

2019. december 06.

Beszédet mondott a minap Angela Merkel – a Bundesmutti – a német parlamentben. Ez önmagában is felkeltette a figyelmet, hiszen az utóbbi időben eléggé keveset szerepelt nyilvánosan, azok is inkább csak protokoll események voltak.

Különösen furcsa volt e némaság akkor, mikor a német belpolitika igencsak ingataggá vált. Most azonban megszólalt és ki is fejtette sajátos véleményét a szólásszabadságról. Ezt taglalnánk alább.

A valaha volt Szovjetunió alkotmánya mindenféle, akkoriban ismert emberi jogot és nemes eszmét tartalmazott, a nemek közötti egyenlőségtől a szólás- és gondolatszabadságig. (Azóta az „emberi jogok” száma jócskán megnőtt, de ez most mellékes; mindent ők sem láthattak előre.) Annyira haladó és liberális volt e nagyszerű alkotmány, hogy a balos, nyugati értelmiség párás szemmel olvasgatta esti mese helyett. Mondjuk persze az ő lelkesedésük értékéből sokat levont az a tény, hogy jó részüket már abba az időben a KGB fizette. Volt azonban egy bökkenő.

A büntető törvénykönyvben ugyanis az szerepelt, hogy aki a dolgozó nép érdekei ellen tesz, mondd, vagy akár csak gondol valamit, azt a bűncselekmény súlyától függően kivégzik, esetleg 10-20-30 évre a gulágra deportálják. Azt pedig, hogy mi a dolgozó nép érdeke és mi az, ami ennek ellentmond, azt természetesen a párt, illetve súlyosabb esetben maga Sztálin elvtárs mondta meg. Így aztán akire a párt rámutatott, annak bizony nagyon szomorú sors jutott. A kulcs az volt, hogy a dolgozó nép érdeke közelebbről nem meghatározható fogalom, ezért bármi, vagy annak az ellenkezője bűncselekménnyé válhatott, a pártot megtestesítő rablógyilkosok aktuális érdekei szerint.

Teljes cikk