Az áprilisi országgyűlési választásokon a guruló dollárok sem tudták a békepárti magyar kormányt megbuktatni, így már elhalkul a globalista propaganda kórusa, és nem halljuk, hogy “az uniós pénz nélkül a NER összedől”. A magyar kormánynak van ideje és vannak alternatívái, elvégre zöld pandakötvénnyel is el lehet érni a klímasemlegességet.

Lengyelországban más a helyzet, ott jövő ősszel lesz parlamenti választás és a gyanú szerint Brüsszel az uniós források visszatartásával és a varsói koalíció kohézióját feszegető követeléseivel kormánybuktatásra játszik. Ennek egyik eszköze az a 116 “mérföldkő”, amelyet a varsói kormánynak az uniós pénzért cserében teljesítenie kellene.

Varsóban azt hitték, hogy közepes méretű uniós tagországként, potenciális nettó befizetőként és a kijevi rezsim egyik legvehemensebb európai támogatóiként majd úgy kapnak Brüsszelből pénzt, hogy nem kell betagozódniuk a brüsszeli kamikaze politikába és közben tovább építhetik regionális hatalmi ambícióikat. A lengyel kormány biztosan látta Brüsszel és főként az Európai Parlament azon törekvését, hogy éket verjen a szuverenista lengyel és magyar kormány közé, kihasználva az ukrajnai háború eltérő megítélését. Látták. Azt hitték, egyedül is sikerül nekik. Hát nem sikerül. Kiderült, hogy mégsem a méret a lényeg!

A brüsszeli terv átlátszó. A lassan döcögő 7. cikkely szerinti eljárást Magyarország esetében a globalista cseh kormány elnöksége idején egyet tovább léptetik, a Lengyelország ellen a bizottság által indított, tehát komolyabb, folyamatot pedig pihentetik. Katonailag most nem tudnak minket megszállni, mint 1944-ben, de a folyamat végén felfüggeszthetik e két ország szavazati jogát, így nem tudnánk a többségi szavazásra való áttérést, vagy az újabb uniós gigahiteleket megakadályozni.

Persze a 7. cikkely szerinti eljárás most csak ketyeg, de ha sikerülne a varsói kormánykoalíciót a pénzmegvonással és az annak feloldásához kötött feltételekkel megdönteni, akkor ezzel a még mindig élő lengyel-magyar véd- és dacszövetséget “belülről” bontanák fel. Ki tudja, ebben az esetben akár fel is gyorsulhatna a Magyarország elleni eljárás. A 15% gáztakarékosság megszavaztatásánál láthattuk, hogy miként törik le a tagországok ellenállását és állítják őket a brüsszeli javaslat mögé.

Jutalom vagy büntetés?

Brüsszel tehát most a lengyel kormánytól vár olyan igazságügyi reformokat, amelyektől a varsói koalíció felbomlását remélik. A fegyelmi kamarák helyére a 116-ból első “mérföldkőként” például egy új és a Soros-hálózat NGO-i által működtetett, bírói érzékenyítő hivatalt várnak.

Lassan kerítés szépségversenyt lehet hirdetni. Ausztriában volt a „kapu oldalszárnyakkal”, amit a hadsereg is őriz. A Csalagút calais-i bejáratánál egy “balesetvédelmi fal” akadályozza meg, hogy migránsok a síneken gyalogoljanak át Angliába. Az észak-afrikai Ceuta város körül hatméteres falat emeltek. A görög-török határon háromszor hosszabbra, 40 kilométeresre bővítették a falat, míg a bolgár-török határon a 30 kilométeres kerítésből idestova egy 150 kilométeres lett.

Egy fizikai határzár önmagában még nem elég hatékony, kell mellé egy jogi határzár is. Ebben is a magyar kormány járt élen, amikor tranzitzónákat vezetett be, majd a visszaélések nagy száma miatt és a bevándorláspárti NGO-k és uniós bíróság nyomására ezeket bezárta és a menedékkérelmek beadását a magyar külképviseletekre irányította.

A lengyel kormány ki akar lépni az Isztambuli Egyezményből. A hír mögött egy folyamat látszik, amely a nemzetközi jogot visszaterelné eredeti medrébe. Az ugyanis az államok közötti viszonyokat szabályozza, ám az utóbbi időben soft politics eszközzé silányult és a globalista NGO-k homokozójává vált.