(Kép forrása: itt.)

A Jobbik hosszú ideje küzd a kihívással, hogy megteremtse és megtartsa helyét a politikai palettán. Egyrészt, a párton belüli feszültségnek hosszú ideje vannak félreérthetetlen jelei, egyre gyakoribbak a nyilvánosság előtt zajló, személyeskedő viták. Másrészt, az ellenzékben töltött évek során a Jobbik elveszítette legfontosabb témáit, és egyre inkább úgy tűnik, identitását is.

Pest megyei kis falu állomása, 2016. október 3. Néhány órával vagyunk a népszavazás után, melyen arról lehetett véleményt mondanunk, „akarjuk-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő betelepítését?”. Akik elmentek (húzzuk alá, nem kevesen!), egyértelmű választ adtak egy józan ésszel másképp nehezen megválaszolható kérdésre: nem.

(Kép forrása: itt.)

Schulz szerint a kvótareferendum „kudarcba fulladt”, amiért hálás a magyar szavazóknak. Véleménye szerint ugyanis a magyarok túlnyomó többsége „végül is” a betelepítési kvóta mellett szavazott azzal, hogy távol maradt a népszavazástól.

(Martin Schulz és Jean-Claude Juncker.)

Nem tudjuk, Martin Schulz melyik műsort nézte, de egészen biztosan nem azt, ami 2016. október 2-án Magyarországon ment.

Kedves Öcsém,

Lali királyunk azt írja csehül állunk, hadba hív minket, mert jönnek állítólag a törökök. Pedig csak ő áll csehül. A csendes többség ellene van, ezt tudja és érzi, ezért találta ki ezt a gyűlöletkeltő török veszély dolgot.

Természetesen kötelességünk megvédeni országunkat, ki tagadná ezt? De a török nem veszélyes. Nem akar senkit sem megtéríteni, megszállni sem akar minket, legfeljebb átvonulna, hiszen a célja Bécs vagy még tovább a gazdag német városok.  A tehetősebb átvonulók még pénzt is itt hagynának a szállásért, élelemért.