A közösségi oldalak cenzúrája, a politikai ellenfelek jogi vegzálása, a politikai korrektségbe csomagolt véleményterror megtették hatásukat. A válaszoló németek háromnegyede nem mer nyilvánosan politizálni.
Amikor a rendszerváltó országok polgárait harminc éve a demokráciáról kérdezték, a többpártrendszer és szabad választások után rögtön a véleményszabadság jutott eszükbe. Ez a jog az amerikai alkotmányban is kiemelt helyen szerepel, nem véletlenül büszkék rá Donald Trump országában.
A vén kontinensen azonban más módi járja. Amióta Angela Merkel és a Facebook ura, Mark Zuckerberg egy New York-i találkozóján véletlenül bekapcsolva maradt egy mikrofon, pontosan tudhatjuk, hogy a kancellárnak nem tetszik a közösségi oldal „ellenőrizetlensége”. Berlin hozott is egy törvényt, ami akár 50 millió euró büntetéssel is sújtja a nagy elérésű közösségi oldalak üzemeltetőit, ha azok „gyűlöletbeszédnek” adnak teret. Ennek fogalmát persze a mainstream határozza meg, például a Soros György és mások által bőkezűen finanszírozott Correctiv.
Dolgoznak rajta.
GREGERS
Ez igazán érthető. Gondolom, kettőtök közül inkább ő az, aki az üzlettel foglalkozik.
HJALMAR
Igen, a futó, mindennapi ügyeket általában Ginára hagyom. Én meg fogom magam, átmegyek a nappaliba, és fontosabb dolgokkal foglalkozom.
GREGERS
És mik azok a fontosabb dolgok?
HJALMAR
Már vártam, hogy rákérdezel. Vagy talán neked még nem is mondták a találmányomat?
„1,2 millió magyar készül elhagyni az országot” – olvashattuk a minap a 444.hu címlapján. A liberális sajtó évek óta – egészen pontosan 2010 óta – riogat azzal, hogy a „legtehetségesebb” fiatalok egytől egyik elhagyták Magyarországot. Vagy ha eddig nem is, akkor majd most fognak elköltözni.
Ha az elmúlt évek liberális jóslatai beigazolódtak volna, ma már üres lenne az ország. De nem az.
Az elvándorlás valóban probléma hazánkban, csak úgy, mint a többi közép-kelet-európai országban. A nyugati országok magasabb bérei sokak számára jelentenek vonzó alternatívát, még akkor is, ha a kivándorlók jelentős része mosogatófiúként vagy pincérnőként dolgozik – vagyis olyan munkakörökben, amelyek ritkán kecsegtetnek óriási karrierrel.
A kérdés tehát nem az, hogy létezik-e az elvándorlás problémája – világos, hogy létezik. A kérdés az, hogy valóban olyan drámai-e a helyzet, mint ahogy azt a liberális sajtó lefesti?