Lánczi Tamás
politológus
Senki sem állítja, hogy a magyar közoktatási rendszer tökéletes volna. Biztos vagyok benne, hogy van rajta javítani való. De abban is egyre biztosabb vagyok, hogy az utóbbi napokban zajló pedagógustüntetés szervezőit a legkevésbé sem érdeklik a szakpolitikai kérdések. A mostani akciók ugyanis sokkal jobban hasonlítanak a Hallgatói Hálózat 2012-es és 2013-as demonstrációihoz, mint egy értelmes szakmai párbeszéd kezdetéhez.

(Pedagógustüntetés Miskolcon. Fotó: MTI/Vajda János)
Hát elkezdődött. A szereplők feszengnek. A tizenéves általános- vagy kisközépiskolás trükköket próbál kieszelni, miként tudná sutyiban megmutatni társainak a teleszkópos, exponáló gombbal ellátott selfie botját. A nagyközépiskolás annak esélyeit latolgatja, hogy megússza okos telefonja ideiglenes elkobzását, ha mémeket gyárt óra alatt. A tanárok szoronganak. Mi lesz a szülői retorzió, ha betartják, és betartatják az iskolai rendszabályokat, ráadásul következetesen nem engednek a szakmai követelményekből sem.
A „független” bloggerek egy gyors klaviatúra pucolás után bevetik magukat az ismét terítékre került témára, és belevágnak. Abszolút tévedhetetlenségükre most is számíthatunk. Hamarosan felpörögnek a mémgyárak, ahogy a nagyobb példányszámú baloldali lap szokott örvendezve tudósítani.