A szabadságpárti osztrák miniszterek nem viccelnek. A 2017 őszén bevándorlásellenes programmal megválasztott bécsi kormány programjának megvalósításaként bevezetnék a munkaképes migránsok kötelező közmunkáját.
Voltak már korábban is hasonló kezdeményezések, ám azok rendre elbuktak a már állampolgársággal rendelkező migránsok szavazataira pályázó szocdem és zöld politikusokon. Az EP-választás előtt harsányan bejelentett tervezet a magyar közmunkát másolja, a 33 000 munkaképes migránsnak a javaslat szerint közterületeket kell takarítania, parkokat és zöldfelületeket kell ápolnia. A munkáért óránként másfél eurot kapnának.
A bécsi Kurier napilap számára készített közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 72 százaléka támogatja a kezdeményezést, és örülne, ha az életerős fiatal férfiak nem csak vinnének a közösből, hanem a társadalom hasznos tagjaivá válnának.
A könnyzacskókat kell támadni! A recept persze egyáltalán nem új. A nemzetközi és hazai liberális média az újkori népvándorlásnál is szerencsétlen gyermekek és asszonyok képeivel illusztrálta riportjait.
Amikor kiderült, hogy a migránsok 70-80 százaléka életerős fiatal férfi, taktikát váltottak: Jöttek a megrendezett jelenetek és trükkös kameraállások. Emlékszünk a bicskei vasútállomásra, ahol tavaly nyáron nem a magyar rendőrök dobták a sínek közé a szír asszonyt és gyermekét, hanem a tulajdon rokona.
(Így születnek a szívszorító képek. Idomeni, a görög-macedón határ, 2016 március.)
Olvasom, hogy lemondott a gyöngyfai polgármester, mert ahogy fogalmaz, „úgy éreztem csalok, sikkasztok, okiratot hamisítok, és elkövetem a hivatali visszaélés bűntettét. Azzal követem el mindezt, hogy igazolom: a falu közmunkásai dolgoznak, holott ez nem igaz, csak herdáljuk az ország pénzét.” Helyesen tette, hogy lemondott.
Eszembe jutott erről egy közmunka közeli élményem.
Advent a jótékonyság ideje is egyben. Ilyenkor szeretteink mellett azokra is többet gondolunk, akiknek sorsa a mienknél rosszabb. Nem csak nekünk kell elgondolkoznunk azon, hogy miként tudunk a legjobban segíteni.