A magyar politika többnyire történelmi kérdésekről és azok értékeléséről szól. Kitüntetett helye van az emlékezetpolitikának, és majdnem minden komolyabb vitánkat átszövi egy-egy történelmi korszak, aktus értékelése. Sokak szerint teljesen fölöslegesen foglalkozunk ennyit a múlt kérdéseivel, ám most nem ez a fontos, pusztán az állapot rögzítése.
A magyar és az orosz emlékezetpolitika egymással összeegyeztethetetlen. A két ország története úgy alakult, hogy leginkább egymás ellenségei voltunk. Ezért első lendületemben úgy gondoltam, erős pistába mártom pennámat, amikor azt olvastam, hogy Putyin az „ellenforradalom” leverésére emlékező szovjet obeliszket fog megkoszorúzni. 1956 a magyar politikai-történeti identitás magva, és ha az orosz elnök ezt teszi, azzal szándékosan köpi szembe a magyar identitást, a mielőbbi viszont-nem-látásra.