Mit csinál mindeközben az Európai Bizottságot vezető Ursula von der Leyen ahelyett, hogy az általuk okozott problémák megoldásán dolgozna? Elrepül a svájci Davosba, hogy találkozzon Klaus Schwabbal, a semmilyen hatalmi legitimációval nem rendelkező marxista milliárdossal, aki évek óta a magántulajdon megszüntetésén munkálkodik. A világ legnagyobb hatalmasságait évről évre magához rendelő szervezet fő célkitűzése így jellemezhető: „Ne legyen semmid, mert akkor leszel boldog.” Schwab és a hasonszőrű elborult milliárdosok a gazdaságot akként akarják újraszervezni, hogy az emberek ne rendelkezzenek magántulajdonnal, hanem mindenhez szolgáltatások útján jussanak hozzá. Öröklakás helyett mindenki érje be bérleménnyel, a családi autó helyett mobiltelefonról vigyen el közösségi miniautót, amikor máshogy nem tud eljutni az úti céljához. De a legjobb persze, ha nem megy sehova, hiszen azzal is csak terheli a BOLYGÓT. Hogy biztos lakás és autó nélkül jelentős akadályokba ütközik a kisgyermekes élet megszervezése? A Davosba magánrepülőgéppel érkező milliárdosokat ez nem zavarja, hiszen az ő gyerekeiket sofőr viszi a nemzetközi magániskolába. Az átlagember meg a legjobb, ha nem vállal gyereket, hiszen – szerintük – amúgy is túlnépesedett a BOLYGÓ. 

Klaus Schwab köszönti Ursula von der Leyent a davosi csúcson. 

Ezt hívják Great Reset-nek vagyis a „Nagy Újrakezdésnek”. Lényegében a magántulajdon – magyar viszonylatban elsősorban a magánlakások és a családi autók – elvételét. Hogy utána mindenki boldogan élhessen. Talán nem véletlen, hogy az ötletgazda, a davosi Világgazdasági Fórum alapítója, Klaus Schwab íróasztala mögött Lenin-mellszobor ékeskedik. Természetesen ezek az elborult milliárdosok nem teljesen ostobák. Tanultak a bolsevizmus bukásából. Nem karhatalommal és terrorral vennék el a lakásunkat és az autónkat. Legalábbis egyelőre. Hanem adóemeléssel, árdrágítással, a magáncélú lakásépítést és autókereskedelmet ellehetetlenítő szabályokkal. Hogy utána cinikusan azt mondhassák: a piac döntött így. Az eszme egyik képviselője a koronavírus-járvány kitörésekor találóan meg is fogalmazta, hogy egy válságot sem szabad kihagyni a Nagy Újrakezdés megvalósítása érdekében. 

Mert ami a botrányokat időről-időre lehetővé teszi, az a struktúra.

Szervezetszociológiai képződményként, a legtöbb intézményhez hasonlóan, az EU is alkalmas az üzemszerű  korrupcióra – története beszédesen bizonyítja ezt.

Folyamatosan testületi vetélkedést folytató három fő aktora közül (a Bíróságot most ne vegyük ide) legkevésbé az Európai Tanács gyanítható korrupcióval, legalábbis közvetlenül. Annak tagjai von Haus aus demokratikusan választott nemzeti politikusok, viszonylag átlátható, szabályozottan ellenőrizhető vagyongyarapodási mechanizmusokkal. Minél messzebbre tekintünk vissza az időben, a korrupció annál elképzelhetetlenebb. De Gaulle-ról, Mitterand-ról, Kohlról, Brandtról, Schmidtről blaszfémia lett volna akárcsak feltételezni is, hogy valahol a multi-cégek magasságában megkenhetik őket. Kései kollégáikról sem szívesen gondolunk ilyet, a Tanács mindmáig olyan intézmény, amelyben a politikusoknak nemzeti választóik figyelő tekintete előtt elvileg nemzetelvűen kell politizálniuk. Más kérdés, hogy a Tanács kormányfői közül ma már sokan – úgymond áttételesen – a globális cégérdekeket részesítik előnyben, ezt tekintik saját „nemzeti” politikájuk lényegének. Hogy aztán az efféle áttételesség korrupció-e, azt majd a választóik döntik el.

A belga rendőrség által 2022. december 14-én közreadott fotó a közel 1,5 millió euróról (több, mint 600 millió forint) amelyet a brüsszeli régióban folytatott házkutatások során az EP szocialista alelnökét érintő korrupciós ügyben foglaltak le.

A nemzeti konzultáció a részvételi demokráciának egy olyan eszköze, amely egy téma mentén a társadalom széles körét szólítja meg és készteti vitára. Ez egy immáron hungarikumnak számító politikai intézmény.

Ez is mutatja, hogy országunk valódi demokrácia, hiába próbálja a globalista fősodor — például a korrupcióról elhíresült Európai Parlamentben, többségi szavazással — “választási autokrácia, hibrid rezsimnek” minősíttetni azt a Magyarországot, ahol a legfontosabb kérdésekről nemzeti konzultációkkal és népszavazásokkal dönthetnek az emberek. Ezzel leginkább arról próbálják elterelni a figyelmet, hogy a globalisták által uralt országokban nem kívánatos a valódi társadalmi vita, és inkább korlátozzák a közvetlen demokráciát.

Hungarikummá vált politikai intézmény. 

Se nem törvényes, se nem etikus? Olaf Scholz német kancellár magyarázkodásra szorul. Még hamburgi főpolgármester volt, amikor a gyanú szerint közbenjárt az ottani Warburg Bank CumEx adóoptimalizálási ügyeinek elsimításában. Scholz és a bankvezér találkozója után a tartományi adóhivatal 2017-ben hagyott elévülni egy 47 millió eurós adótartozást, majd a bank 2018-ban 45,000 eurót adományozott a helyi SPD-nek. A CumEx egy olyan tranzakció, amelynek során osztalékra jogosító (cum) és osztalék nélküli (ex) értékpapírok úgy cserélnek gazdát, hogy az adókötelezettség megállapításakor azok éppen a “vagyonkezelőnél” legyenek. Ez a szál még fontos lesz.

Az ügy az aktákhoz került volna, ha Scholz nem lenne ma kancellár, pláne, ha nem Németország élén állna. Miért fontos, hogy – legalább – Berlinben egy globalista kormányfő üljön? A szeptember 25-i olasz választáson a hárompárti jobboldali szövetség az esélyes, így Róma az ukrajnai konfliktusnál a héják táborából átigazolhat a galambokhoz. Macron francia elnök sem lelkesedik az USA európai proxy háborújáért, ha Róma fordul, a franciák is visszatérhetnek korábbi óvatos álláspontjukhoz, Macron: „Nem szabad megalázni Oroszországot”. A német szocdemek pedig azért aggódnak, mert az olcsó orosz energia nélkül leállna a német ipar, ami már az ő törzsszavazóinak számító szakmunkásréteget is érzékenyen érintené.

Június közepén, amikor a francia-német-olasz kormányfő már majdnem meggyőzte az ukrán elnököt a béketárgyalásról, Boris Johnson Kijevbe sietett és utána ismét a fegyverek vették át a szót. A fegyverszállítás terén Berlin egyáltalán nem jeleskedik. Az európai NATO legerősebb hadseregét építő lengyelek ki is akadtak azért, hogy a “körcsere” keretében az ukránoknak átadott, 240 felújított T-72 tank helyett ígért új Leopárd 2-esekre 2-3 évet kell várniuk. Az ukránoknak Berlin alig küldött nehézfegyvert, vagy ha küldött is, spórolnak a lőszerrel.

Mesekönyv íróból (társ)kancellár?