Galló Béla
Galló Béla politológus

Cápajárat

Amit Márki-Zay Péter energiabarát közlekedési megoldásként javasol, pompás ötlet, mert nemcsak takarékos, egyszersmind biztonságos is. A kollégák egymás közt beosztják, ki melyik nap szedje föl a másikat, lehetőleg minél többet, attól függően, hány üléses a járgány.

Ha mondjuk hét, az már majdnem egy kis busz. Hét felé oszlik a benzinköltség, ráadásul ennyi kolléga már komoly agykapacitás, ennyi okos ember ilyen hosszú úton alaposan, kíváncsi fülek nélkül vesézheti ki a cég legbensőbb ügyeit. 

De ne legyünk elvontak, töltsük meg az ötletet konkrét, közhasznú tartalommal.

Induljon az Összefogás-fuvar, Bajnai Gordon ichthiológiai (haltudományi) hasonlatát elorozva, a cápajárat.

Az ötletgazda Márki-Zay ülhetne a kormány mögé, mellé az anyósülésre Gyurcsány, a többi öt kolléga meg érdemeik szerint elosztva, a hátsó sorokba’.

Hátul Jakab úrnak juthatna a legkevésbé szűk tér, köztudott, hogy ő mindig csomaggal utazik, ötkilós krumplis cekker, s hozzá külön kis pakkban még: fél kiló kenyér, pár szál újhagyma, és zsírpapírba burkolva, uszkve, harminc deka parizer.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Karácsonyra kiderül

Business as usual, vagyis a nehézségek ellenére minden a megszokott bulimenet szerint halad.

A nehézségeket momentán az jelenti, hogy a Városháza ugyan a miénk, ám a kormányzati közeg ellenséges, gátolja az ügymenetet. Sebaj, közvetlen környezetünk mégiscsak „régi harcostársakból” áll, „együtt küzdöttünk a barikádokon”, ami „sokszor több, mint a barátság”, miként azt Bajnai Gordon, egykor átmenetileg miniszterelnök, oly szívhez szóló félreérthetetlenséggel megfogalmazta.

Apropó, Bajnai.

Aki ért a szövegekhez, valóságos kincses ládaként nyúlhat a minap kiszivárogtatott ominózus magnófelvételhez. Minden benne van, ami a nómenklatúra-arisztokrácia világlátásában annyira felemelő.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

A korrupció érzékelése

Két érdekes cikk is megjelent a napokban, melyek – megítélésem szerint – összefüggnek, még akkor is, ha ez az összefüggés nem mindenki számára egyértelmű.

A korábbi arról szól, hogy egy csaló, bizonyos D. András, több százmillió forintot csalt ki különböző vállalkozók zsebéből, mondván: magas összeköttetései révén elsimítja kínos adóügyeiket. Az érintettek ezt elhívén fizettek is, mint a katonatiszt. A másik szerint a mértékadó Transparency Internationál nyilvánosságra hozta a minden évben kiadott Korrupciós Érzékelési Indexet, melyben Magyarország a nem túl előkelő 60. helyet foglalja el. A minden bizonnyal függetlenobjektív jelentés szerint roppant korrupt ország vagyunk, hiszen olyan, mesésen tiszta közéletű országok is megelőznek bennünket, mint a legendásan puritán és áttekinthető belviszonyokal rendelkező Mexikó, ahol amúgy kábítószeres bűnbandák követnek el nap mint nap tömeggyilkosságokat, a hatóságok aktív közreműködésével, ám ettől még a jeles szervezet szerint nem annyira korruptak, mint mi. A két hír összefügg, hogy miképpen, arról értekeznénk alább.

2018 szeptemberében a mexikói Acapulco város teljes rendőrségét felfüggesztették korrupciós bűncselekmények elkövetése miatt. 


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Sargentini és az etikai panasz

A Sargentini-jelentés „vitájában” többször előkerült a korrupció mumusa.

A felszólaló nyugat-európai balliberális európai parlamenti képviselők az átláthatóság prófétáiként többek között olyan kijelentésekre ragadtatták magukat, hogy Magyarország az „Európai Unió legkorruptabb rendszere” (Udo Bullmann, német szociáldemokrata képviselő). A Sargentini-jelentés például felemlegeti a 4-es metróval kapcsolatos visszaéléseket, egy elegáns mozdulattal az Orbán-kormány nyakába varrva a Gyurcsány-Demszky-korszak kolosszális lenyúlását. Persze ez is csak egy volt a többi hazug vád között, de a korrupció egy olyan vissza-visszatérő téma, amivel a nyugat-európai politikai elit évtizedek óta igyekszik sakkban tartani az Unióhoz később csatlakozó közép-kelet-európai országok kormányait. Mert hát korrupció, az csak a Lajtától keletre létezhet. Az Európai Unió intézményeiben fogalmilag is kizárt, ott ugyanis „etikai panaszt” lehet megfogalmazni korrupciós vád helyett. Ugye érezzük, mennyivel jobb hely Brüsszel? Az elmúlt öt évben 24 „etikai panasz” érkezett európai uniós képviselők ellen, de a szankciók természetesen minden esetben elmaradtak.