Milyen komolyan vehette például  a Nyugathoz idomulást, ha idestova harminchárom év alatt sem abszolvált komolyabb angol nyelvleckéket? S mellesleg, milyen értelmiségi szakma az, amelyben ennek híján is sikerülhetett az egyről a kettőre jutnia?

Költői kérdések, nem muszáj válaszolni rájuk.

Az viszont nagy baj és közügy, hogy idestova már kádárnyi időtartammal a rendszerváltás után, egy magát komoly pozíciókra ambicionáló politikus képtelen munkaeszközként használni a kommunikáció szempontjából mindenképpen legfontosabb nyugati nyelvet. Akkor is hendikep ez, ha németül, franciául, spanyolul, olaszul, mondjuk, beszélne (?), hiszen az angol nem tudás akkor is olyan "folyosói fór", amit senki sem adhat meg nemzetközi partnereinek.