A 177 oldalas koalíciós szerződésből a legtöbben az Európa- és külpolitikai részre figyeltek fel, amely immáron kimondva is egy német Európát céloz meg. Az NSZK szövetségi berendezkedését akarják a vén kontinensre erőltetni, ami persze az ahhoz már illeszkedő német cégeknek jelent (még nagyobb) versenyelőnyt.
Az Európai Egyesült Államok koalíciós szerződésbe emelt követelése az internacionalista baloldali, és a “kaviár-frakciónak” is nevezett jobboldali szocdemek közös nevezője: Előbbiek – a globalizáció nyerteseinek számító, jómódú nagyvárosi eliteket képviselő zöldekkel kiegészülve – saját buborékuk életérzésének “értékeinek” kiterjesztését és kőbe vésését várják. Utóbbiak pedig azoknak a német nagyvállalatoknak az ötszáz milliós házi piacát látják, amelyek jól fizető felügyelőbizottságaiban ülnek.
A világnak kétévente egy teljes leállásra lenne szüksége a klímacélok eléréséhez, hiszen, ha mindenki úgy élne, mint az amerikaiak, akkor évente 3,5 Földre, ha mindenki úgy élne, mint mi, akkor kettőre lenne szükség. Célkeresztben az állattartás.
Miközben egyesek már epekedve várják az “arany” 1920-as évek szabadosságának és élvhajhászatának megismétlődését, a Nagy Újraindításban gondolkodó eliteknek más tervei vannak. Le is írták, el lehet olvasni.
A 2030-ig megvalósítandó célok egyike a hús- és tejfogyasztás érdemi csökkentése, vagyis a napi húsevés helyett visszatérne az a korábbi állapot, amikor a családok csak hetente egyszer (vasárnap) ettek húst. Ezt nem tiltással, hanem a környezetvédelmi és állatjóléti szabályok szigorításával, adóemeléssel, illetve tudatformálással kívánják elérni. Nézzük sorjában!
A német Zöldek minden választás előtt betiltanának valamit. Nyolc éve a hússal volt bajuk, és azt javasolták, hogy a közétkeztetésben legyen hetente legalább egy “Veggy Day”, vagyis vegetáriánus nap. A magyar füleknek eretnek követelést nyugaton immár a fősodor is átvette és nem az a kérdés, hogy miért kell(ene) a húsfogyasztást csökkenteni, hanem az, hogy milyen eszközökkel és milyen tempóban?
Jön a nagy ugrás?