Az 50. Világgazdasági Fórum teljesen zöldbe öltözött. A korábbi rongyrázást újrahasznosított halászhálókból készült bögrék, juta szatyrok és a mindent átható öko-tudat váltották fel. A 119 magángép és a helikopteres shuttle-szolgálat miatt kellett is a greenwashing. A szervezők igazán tanulhattak volna a Google tavaly nyári szicíliai klímacsúcsának rossz sajtójából, ahová Leonardo di Capriótól Barack Obamán át Harry hercegig számos luxuszöld 140 magángéppel és -jachttal érkezett.

Davosban Donald Trump elnöksége gazdasági eredményeiről beszélt. Választási év van, ilyenkor az eredményeket kell a kirakatba tenni, pláne, ha az új munkahelyek a választás szempontjából fontos “billegő” államokban jönnek létre. Az eddigi eredményeknél persze csak a perspektíva fontosabb, így Kína “megtörése” után Trump belógatta a brexit utáni Angliával, valamint Mexikóval és Kanadával kötendő szabadkereskedelmi egyezményeket és azoknak az amerikai gazdaságra és bérekre gyakorolt kedvező hatását is.

Greta a szokásos formáját hozta, továbbra is ő a CO2 köré épülő világvégevallás egyre ritkábban megszólaló istennője. Nem is ő az érdekes, hanem a Greta helyét lassan átvevő Luisa Neubauer, aki a benáthásodott Greta helyett beszélt volna. A 23 éves földrajzszakos hallgató a Fridays for Future német szóvivője, aki az elmúlt hetekben nekiment a SIEMENS konszernnek, amiért az vasútbiztonsági berendezéseket szállít egy új ausztrál szénbányához és erőműhöz.

Két véglet.

Miközben a gazdasági viharfelhőkről sem Brüsszel, sem Berlin nem beszél nyilvánosan, a közbeszéden eluralkodott egy hosszabb kifutású téma, mégpedig a klímavédelem, a széndioxid-kibocsátás csökkentése, az európai gazdaság bezöldítése.

A brüsszeli és berlini vezetők terelése több szempontból is racionális lehetne: el akarják kerülni, hogy a válság önbeteljesítő jóslatként a vártnál előbb megérkezzen; valós cselekvési terv híján egy új „nagy képet” festenek a klímakataklizmával, melyet a választók nézhetnek, amíg a teremből szépen lassan elfogy az oxigén; és persze elképzelhető, hogy a fiókban ott lapul az aduász, mely egyszerre jelent választ a klímapolitika problémáira és a gazdasági gondokra.

Miről is van szó?

Kicsit úgy áll a helyzet Németországban meg a skandinávoknál, mint a második világháború hiánygazdasága idején. Ahogyan Irvin Shaw írja: minden ersatz. Pótbenzin, pótkávé, pótvér, pótkatonák. Igaz, most nem „pótnak”, hanem „mentesnek” hívják. Pedig nincs háború, sőt, óriási anyagi bőség van, még „mindenmentesen” is. Úgy látszik, éppen csak a hitükből fogytak ki ezek a burkusok és még északabbi kollegáik.

Csináltak itt ezért nekünk egy új pótvallást Európában. Úgy hívják, ökoharc és klímaküzdelem. Istene a Földanya összes élőlénye, és egy az ő prófétája: Greta Thurnberg. A kollektív ördögöt ebben a hitpótlékban a nagyvállalatok és persze főként a nyugati (fehérbőrű), burzsoá fogyasztók adják ki. A kis vörös farok már itt kikandikál a dologból, no de lesz ez még cifrább is, mihelyt sikerül a németeknek egy zöld színre mázolt NDK-t megvalósítaniuk.

Grétáról sokat hallhattunk. Kezdődött a klímasztrájkkal – addig nem megy iskolába, amíg meg nem áll a globális felmelegedés, azt hiszem –, folytatódott az ENSZ-ben elmondott hátborzongató beszédével, továbbá az azóta leszerepelt Manfred Weber német csúcsjelölttel való fotózkodással.

Most egy fotót publikált magáról, amelyen vonaton utazik, illetve bejelentette, hogy vitorlázni is fog, méghozzá New Yorkba.