Galló Béla
Galló Béla politológus

Kína beszállt

Szaporodnak a jelek, hogy Kína tevőlegesen is kézbe veszi az ügyeket, már ami az orosz-ukrán háború lehetséges kimenetelét illeti. Fokozódó aktivitását talán a márciusi Putyin és Hszi Csin-ping közötti csúcstalálkozón egyeztették is, talán nem. Valószínűbb, hogy Peking egyedül döntött úgy, hogy megmutatja a világnak: Kína nélkül nincsen reális esélye a rendezésnek. Nem véletlen, hogy éppen a csúcs előtt tették közzé 12 pontos béketervüket.

Az amerikaiak persze már a moszkvai találkozó után néhány nappal arról írtak, hogy Putyin „megalázta” Hszi Csin-pinget, de legalábbis lépre csalta, Kína ezért folyamodhatott további látványos lépésekhez. Erre azonban ne vegyünk mérget, ez inkább csak afféle washingtoni „wishful thinking”. Remélik, jól időzített találgatásokkal, pláne csúsztatásokkal hátha éket lehet verni Peking és Moszkva közé, nem kerül semmibe, a papír, mint tudjuk, sok mindent elbír.

Bidenék emellett még gyorsan egy saját „béketervvel” is előálltak, nehogy lemaradjanak a Kínával folytatott globális békeharc-versenyben. Csakhogy a tervükben foglalt három pont, összesítve nem egyéb, mint egy Putyinnak szegezett ultimátum, ami a kiszámíthatatlan jövő ködébe utalja a fegyvernyugvást.  S egyben pedig politikai csendőr pertu is. Az ukránok véreznek az oroszok miatt, de azt az amerikaiak döntik el, mikor és hogyan vethetnek véget a vérontásnak.

Ezt az ukránoknak „kedvezőtlen”, hogy ne mondjuk, véres mókuskereket lassíthatja le pár minapi hír, ami azt valószínűsíti, hogy a kínaiak jól átgondolták saját korábbi tervüket.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Kínából jön az igazi orosz csodafegyver?

Meddig tart a háború? Ameddig a felek bírják katonával! — hangzik a szakértői válasz. A hírek szerint Kína most egy olyan csodafegyvert ad át Oroszországnak, amivel Moszkva “örök ideig” képes lesz háborúzni, vagyis nem fogy ki a katonából és a rezsimnek sem kell lázadástól tartania. Elérkeztünk a digitális mozgósítás korszakába.

Hiába írjuk a XXI. századot, Szomália, Afganisztán és Irak is megmutatta, hogy a műholdak által irányított cirkáló rakéták után az elfoglalt terület pacifikálására hús-vér katonákra is szükség van. Ráadásul nem is kevésre. Azt már Churchill is megmondta 1939-ben, hogy a britek “az utolsó franciáig, lengyelig és belgáig” fognak harcolni, és az angolszász tengeri hatalmak mindig keresnek és találnak is olyan “talpasokat”, akiket ellenségeik ellen harcba tudnak küldeni. A dél-vietnámiak, pesmergák és afgánok sokat tudnának mesélni arról, hogy ők hányadikok az evakuációs listán az angolszászok egy darabig küldik a fegyvert,  pénzt, kiképzőket és egy ideig a katonáikat is, majd megunják, kiegyeznek az aktuális ellenféllel, vagy egyszerűen csak jön egy fontosabb krízis (mint 1956 őszén a Szuezi-válság), és geopolitikai érdeklődésük másfelé fordul.

Az ukrajnai proxy háborúban az amerikaiak most az ukránokat küldik előre felkészülnek a lengyelek, míg az oroszok a maguk részéről egyelőre a  szerződéses katonák mellett a nemzetiségieket, börtöntöltelékeket és zsoldosokat küldik előre. A tavaszi offenzívák várhatóan mindkét felet kimerítik, így a fegyvergyártás mellett a sorozás is egyre fontosabbá válik.

Nézzük előbb az ukránokat, akik hírek szerint 700,000 katonával rendelkeznek. Kijev alig talál már önkénteseket, ezért vezették be a kényszersorozást, fogdossák össze a férfiakat sípályákon, bevásárlóközpontokban és más forgalmas köztereken. Az ukrán követségeknek össze kell írniuk a külföldön élő és dolgozó hadköteles férfiakat, hogy “tudjanak róluk”. A helyzet komolyságát mutatja, hogy már jóval 50 fölött is berántanak férfiakat, míg az oroszok 27-ről egyelőre “csak” 30 évre emelték a behívási korhatárt.

A szűk keresztmetszet tehát a katona, és mivel Ukrajna lassan kifogy a hadra fogható katonákból, a párizsi lengyel nagykövet elhíresült mondatát, miszerint: “Ukrajna vagy megvédi a függetlenségét, vagy be kell lépnünk a konfliktusba.”  is így érdemes olvasni: Ha az ukránok kifogynak a katonákból, másoknak “kell“ hadba vonulni.

Egy szoknya, egy nadrág


Galló Béla
Galló Béla politológus

Kína ráér

Kicsit előreszaladva, egyszersmind kicsit felületesen is, sok elemző veszi készpénznek, hogy az ukrán háború miatt Kína, Oroszországgal karöltve, lázasan egy új, immár multi-poláris világrend kialakításán dolgozik. Ez persze kétségtelenül lehetséges opció, mégis jobb, ha szem előtt tartjuk: a kínai stratégiai gondolkodás soha nem volt, még véletlenül sem, egyoldalú. Most sem az.

Tény, hogy rogyadozó világhatalmát az USA – az angolszász tömb, plusz EU, Japán és Dél-Korea aktivizálásával – váratlanul megerősítette. Ezt a huszárvágását az oroszok hibás ukrajnai számítása tette lehetővé, mert Putyinéknak egyetlen lövésük sem volt arról, vajon mi várható, ha a tervezett gyors időhorizonton belül mégsem sikerül „különleges hadműveletük”. Épp a legrosszabb forgatókönyvre nem létezett pontos hatás-kalkulációjuk, ami nemcsak katonai, hanem politikai szarvashiba, lévén az a jó stratéga, aki mindig a legkedvezőtlenebb fejleményből indul ki, azt akarja elkerülni.

Aztán tudjuk, mi történt.

Európa vezetőinek többsége azóta szolgai alázattal tagozódik be az USA alá: Európa gyorsuló hanyatlásdrámáját mondhatni Washington rendezi, (el) csapnivalóan rossz európai politikusokkal a „főszerepekben”. Régi amerikai célok teljesültek: kontinensünk és Oroszország viszonya hosszú időre ellehetetlenült, Moszkva katonai presztízse jócskán megfakult. Orosz szempontból ezeket a negatívumokat az sem ellensúlyozza, hogy a világ országainak többsége békét akar, nem támogatja az amerikaiak „békeharcát”, akik a minél hosszabb véres folytatásban érdekeltek.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Digitális dollár és petrojüan

Miért “kellett” az Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetékeket felrobbantani? Az amerikai és Öböl-menti — dollárban elszámolt — LNG-szállítások csak a rövidtávú érdeket jelentik, a háttérben egy sokkal nagyobb játszma sejlik fel. Jobban megértjük a robbantás okát és a brüsszeli energiaszankciók erőltetését, ha a digitális dollár és a fosszilis energiához (olajhoz) kötött, petrojüan felől közelítünk az eseményekhez.

A Covid és a háború nem okozói, hanem katalizátorai olyan folyamatoknak, amelyek ezek nélkül is bekövetkeztek volna. Ha a XIX. század “aranya” a szén, a XX. századé pedig az olaj volt, akkor a XXI. század “aranya” az információ lesz. Mivel a nyugati világban a hagyományos fosszilis energiát 2035 körülre ki akarják vezetni, ideje az amerikai dollárt a fosszilis energiáról átkötni az információra. Elvégre az USA világelső a digitális technológiában és az arra épülő közösségi médiában, pénzügyi közvetésben, megosztás alapú gazdaságban (sharing economy), illetve hírszerzésben és precíziós alapú hadviselésben.

Az USA ezt az előnyét meg is szeretné tartani, ennek érdekében folyamatosan szorítja ki fő vetélytársát, Kínát az 5G-hálózatokból, illetve a sikeres kínai alkalmazásokat a nyugati applikációs rendszerekből. Most éppen a felnövekvő generáció körében népszerű TikTok és Shein került a célkeresztbe, elvégre az nem kedvezne az amerikai cégeknek, ha a felnövekvő generáció nem az amazonról rendelne dollárért, hanem az AliExpress-ről jüanért.

Petrojüan helyett marad a digitális dollár.